Google

Ma ismét rádöbbentem, micsoda minőségű és mennyiségű ingyenes szolgáltatást nyújt a Google. Ez itt például a képtáramból készült kb. 3 kattintás alatt a tavalyi nyaralásunkról.
Amíg csodálom a technikát, addig nosztalgiázom is egy kicsit.

Kiságy 2

Tegnap este elkezdtem összerakni a kiságyat. Jobb, mint a lego, csak közben úgy ízzadtam, mint egy ló. Bár ez lehet, hogy a 30 fokoknak köszönhető?
Nem tudtam befejezni, mert rámesteledett. Na, jó, mielött lebénáznátok, azért hozzá kell tennem, hogy este 8 elött álltam neki.
Ma befejezem! Remélem :-)

South Park

Azt hiszem egy jó hírrel szolgálhatok azoknak, akik zseretnek művelődni és fontosnak tartják a kultúrális fejlődésüket. Ezt a jó hírt elolvashatjátok itt.

Víz, Zene, Virág

A környéken lakók tudják, hogy a fenti három szó egy egész jó fesztivál elnevezése, mely most hétvégén tartódott.
Miután villámgyorsan lefolyt betegségem után és egy pár új bútor összeszerelése után vasárnap volt még némi szabad délutánunk, úgy döntöttünk átkocsikázunk Tatára, hogy megnézzük magunknak jól a számunkra sok szép emlékkel társuló fesztivált.
Jól kezdődött, mert simán találtunk parkolót, pedig úgy készültem, hogy ez egy 15-20 perces körözés lesz majd a helyszín közelétől egyre távolodva. Aztán jól is folytatódott. Kellemes, vagy már talán inkább túl meleg időjárás, de erre nem akarok panaszkodni, mert ne decemberben tűzzön a nap. Sétánk egy csavart fagyit áruló fagyishoz vezetett. Én benyomtam az örök kalsszikus csoki-vaníliát és jó volt. Nemsokra rá bedobtunk egy jó kis sajtos, tejfölös lángost. És ez is jó volt. Kellő időban találtunk mindíg egy megfelelően árnyékos padot, ahol kismamámmal megpihenhetünk. Két ilyen pihenő között beharaptunk egy-egy finom házi rétest a hatalmas választékból. Egy elöttünk érdeklődő vásárlónak kb egy percig sorolta folyamatosan az eladó, hányféle rétesük van most éppen. Én csokis-túróst fogyasztottam. Nem egy hagyományos recept, de nekem nagyon ízlett.
Ezek után már elindultunk hazafelé, de azért útközben sorbanálltunk kürtős kalácsért, melyet parázson sütöttek az orrunk elött. Isteni volt. Majd mikor már majdnem kiértünk a forgatagból szembetaláltuk magunkat egy mexikói kajákat áruló sátorral. Nos itt ért az egyetlen kellemetlenség minket. Nem olyan vészes, de le kell írnom. Szembetaláltuk magunkat a mindenáron eladni filozófiával. Tacos akartunk enni, de elötte megkérdeztem az amúgy kedves eladó hölgyet, hogy mennyire csípős? Gondoltam, mexikói kajában minden az valamilyen szinten. De megnyugtatott minket, hogy egyáltalán nem csípős. Nos ez az állítás persze a vásárlás és az első falatok után megdőlt. Igaz én szeretem a csípőset, de kedvesem csak mértékkel. Mi ez, ha nem a vásárló megtévesztése. Sőt ez szándékos megtévesztés volt. Tehát csalásnak minősül. Nem tudom mit szolt volna az eladó, ha én ugyanolyan kedvesen kértem volna vissza a pénzem, vagy töröltem volna a képébe a tál tacos-t, s a sikongatására és könnyező szemére csak annyit közöltem volna vele, hogy mit óbégat, egyáltalán nem csípős.
Ezt leszámítva, amúgy finom volt ez is, csak az elv, az nem tetszett.
Szóval összességében nagyon jó volt nekünk. Megállapítottuk, hogy jó ez a tatai fesztivál, viszont elszomorodtunk, hogy a mi városunk Tatabánya miért nem képes ilyesmire. Aztán rájöttünk. Nincs akkora tavunk.

Kiságy és a többiek

Ma elkezdtük a shoppingolást kislányunk részére. Vizsgák letudva, lakás kifestve, stb., úgyhogy már csak a babával kell törődnünk.
Épp most jöttünk meg Vértesszőlősről, mert ott vettük meg a kiságyát. Szerintem nagyon aranyos. Egyenlőre darabokban van, nekem kell majd összerakni. A használati utasítás szerint kell hozzá két ügyes ember. Hmm...azt hiszem megoldom egyedül is. Legfeljebb majd készül képriport, ha nem megy. :-)
Most ebéd utáni pihi van aztán irány Budaörs és folytatjuk a vásárlást. Pelenkázó, komód, stb.
Egyre jobban érzem magam. Leszámítva, hogy tegnap este sitty-sutty belázasodtam (39), de szerencsére reggelre kialudtam, pedig még hajnal 3-kor is lázas voltam.

(Bocs Jani, hogy ma nem tudunk találkozni. Bár már jól vagyok, de nem szeretnék megfertőzni senkit.)

Harmadik Shrek

Tegnap voltunk moziban. Ráadásul Tatabányán. Ez nagy szó, mivel több, mint egy évig nem volt mozija a megyeszékhelynek. Hogy ez kinek a szégyene, azt most hagyjuk.
Kedvesemmel - kinek pocakja már igen nagyocska, jövendő kislányunk miatt - elmentünk a szép új bevásárlóközpontunkba. Gondoltuk több szempontból is hasznos lesz. Egyrészt nem döglünk meg otthon a panelban a harmincvalahány fokos hőségben és az autó sem lesz a napon. Egy klímás helyiségben vészeljük át a nap egy részét és közben szórakozunk is.
Sikerült. Biztos sokan fogják fikázni a "sorozat" eme részét és már biztos sokan meg is tették. Nekem tetszett. Persze megmondom őszintén nem is vártam túl sokat tőle. Egy harmadik rész nem nyújthatja ugyanazt az élményt, mint egy berobbanó első, ami valami újat hozott jellegzetes humorával az animációs filmek közé. Egy harmadik részre már nem lehet rácsodálkozni.
Valószínű ezért nem tetszik majd sokaknak. Mondván, hogy jobb volt az első meg a második. Igen, jobbak voltak. De aki nem egy temetésről ül be felejteni az valószínű jól tud szórakozni rajta.
Ahogy kislányunk is beindult anyukája hasában a kezdéskor. :-)

Speedball 2

No, mégegy kis nosztalgia. Emlékszik valaki a fenti játékra? Én jó sokat játszottam vele még a Commodore-omon :-)
Viszont ez most egy feldolgozás, azaz egy most készülő játék. Azt hiszem nem fogom kipróbálni, mert nagyon kevés az esélye, hogy ne legyen illúzióromboló.
De a videó egyébként tetszett. Nézzétek Ti is!

Nosztalgia

Jani barátom küldött nekem egy videót. Jó volt felidézni a régi szép időket. Amigán szinte mindegyikkel nyomulgattam. De legalább a felével biztos.



Ezt pedig ugyanott találtam. Szintén kedves emlékek törtek fel bennem és már-már rohan is az ember egy emulátorért :-)

Munkahegyek

Hát bocsi, de az életbelélehelés a blogomba még csúszik, mert most, hogy vége a vizsgáimnak, gyorsan nekiálltunk a lakásunk csinosítgatásába. Ez így így nem hangzik nagy dolognak, de ezalatt festést, mázolást, tapétázást és egyéb kellemeset kell érteni, amit jómagam csinálok munka után. Ha még maradna energiám a főállású munkám és az otthoni 2. műszak után írni, akkor sem tehetném meg, mert sajnos most az otthoni internet kapcsolatom elérhetetlenné vált számomra a lakás átrendezése miatt. Igazából fizikailag is alig érem el az íróasztalom. De ezen áldatlan állapot nem tart tovább egy hétnél reményeim szerint, úgyhogy Mandrokám, csak türelem.
Ja, hogy miért is vágtunk bele ilyen gyorsan ilyen munkálatokba? Hát mert nemsokára jön az én kicsi lányom napvilágra. Neki akarunk szép gyerekszobát, amiben azért reméljük megtűr minket még egy darabig. :-)

Juhuuuuuuj

Na, azt hiszem újra életet tudok majd lehelni kicsiny blogomba, mert Emberek!...Ma megjött a matek szigorlatom eredménye....és sikerült! :-)
Óriási vigyor, meg ilyenek. Ez volt a mumusom. Bár igazából nem is ez, hanem az előző félév, de valahogy a matek mindig mágiának tűnt nekem egészen tavalyig.
Tavaly ugyanis elvégeztem egy agykontroll tanfolyamot és rájöttem, hogy nem is boszorkányság az integrálás és deriválás és egyéb kriksz-kraksz a tankönyvben.
A lényeg az, hogy most már nem kell minden szabadidőmet a tankönyveimmel tölteni, mert lezártam a vizsgaidőszakom erre a tanévre.
Igaz most meg nekiállok lakást kifesteni, parkettázni, meg ilyenek, hiszen szép lassan közeledik kislányom születése és addigra szép lakást akarunk neki.
Mindegy. A lényeg az van, hogy ünnepelni kell!