Év végi hajtás, csak úgy

Ez a bejegyzés semmi érdemlegesset nem fog tartalmazni. Csak úgy általánosságban rámtört a fáradtság és elég mindenből érzés. Mindenki most akar még karácsony elött elintézni mindent, mintha a világnak lenne vége az ünnepekkel.
Sürgős munka itt, elintézendő fuvar ott. Intézzünk el mindent még most mert atyaúristen mi lenne, ha nem lenne meg még a héten!

Na jó. Ennyit akartam csak.

Csá!

Monty a youtube-on

Végre! Meg hurrá! Meg ilyenek.
A Monty Python társulata úgy döntött, hogy elegük van a sok gyenge minőségű, illegálisan feltöltött videóból, ezért ők maguk készítettek egy Monty csatornát a youtube-on jó minőségű felvételekkel. S bár bevallásuk szerint mit gondolnak az eddigi illegális verziókról, illetve a jövőről, azt itt olvashatjátok el.
A youtube-on pedig feliratkozhattok itt a csatornájukra és utána feltétlenül nézzétek meg őket, de legaláb naponta egyet. Már csak azért is, hogy nehogy túlságosan bekomolyodjatok felnőtt létetekre. Ha meg még gyerekek vagytok, akkor ez szükséges a kellő abnormalitás kialakulásához, hogy kibírjátok majd a felnőtt létet.

Ez pedig itt van Nektek a napi jókedvhez:
(fütyülni kötelező!)

Apa apa

Ma reggel istenien ébredtem. Az csak egy dolog, hogy negyed kilenc volt éppen akkor, pedig már ez is önmagában egy rendkívüli esemény egy tizenöt hónapos kislány mellett, de ahogy ott feküdtem az ágyban, arra ébredtem, hogy egy édes hang halkan azt súttogja, hogy "Apa...apa".
Odafordultam a kiságy felé és egy mosolygós Eszter örült nekem ébredése után.
Még írhatnám sorokon keresztül, hogy ez milyen jó érzés, de felesleges. Én tudom csak...és persze Eszter. :-)

Bajorba voltam

A múlt héten hétfőn, elutaztam negyedmagammal Németországba, hogy jól megcsináljunk 124 tápegységet, aminek megnöveltük a kommunikációs megbízhatóságát.
Vezettem 1062km-t a Google szerint. Sőt a GPS szerint is, ami egy kicsit érdekesen működött. Az Andrea nevű hang az egész kinttartózkodásunk alatt megadta a témát a beszélgetésekhez, ha épp más nem jutott eszünkbe.
A kedves hangú hölgy néha igen furcsán viselkedett.
Az egyik nap el kellett mennem vásárolni egy új programozót és úgy bevitt a dzsindzsásban, hogy azt hittem már lőni fognak rám. Egy erdőbe vezetett, ahol már olyan katonai táblákat láttam, amin éppen felrobbanó dolgok látszódtak, meg tankkal behajtani tilos táblák. Nomeg olyan széles beton (nem aszfalt) út volt, amin simán leszállhat egy repülő. Aztán meg konkrétan német katonák mellett hajtottam el, akik furcsán néztek rám. Aztán zsákutca lett a dologból. Szóval Andrea nem egy megbízhetó nőszemély. Szinte hallottam a visszafojtott kárörvendő kuncogását a hangszóróból.
Ja, hogy miért kellett új programozót venni? Hát mert ez volt életem egyik legrosszabb rework túrája. Ami elromolhatott, az elromlott. A legelső tápegység amivel elkészültünk és le akartam tesztelni, eldurrant és vitte magával az I2C programozónkat is, nomeg a laptop USB portját is.
Szóval kaland volt bővem. Viszont búzasör is, amit minden este megkóstoltunk a szállodában. Ott tudtam meg, hogy igen műveletlen vagyok e téren, mert van sötét búzasör is, amiről én eddig nem tudtam. De azért a hagyományos szüretlen volt a legjobb számomra.
Péntek este hazaértünk és milyen jólesett, hogy szombaton megint mehettünk dolgozni, mert munkanap volt. Na, nem baj. Majd most hétvégén kipihenhetjük magunkat a főnök szerint.
Úgy legyen!

A per

Péntek délután megvolt a per. Már délelött 11-kor elindultam, hogy biztosan odaérjek. Abból indultam ki, hogy Tatabányán nem túl egyszerű például leparkolni a bíróság közelében még akkor sem, ha tudja az ember, hogy maga a bíróság hol is van.
Ilyen szempontból kellemesen csalódtam a helyszínen, mert mindjárt a város bejárata után öt percen belül már le is parkoltam. Igaz hogy elötte egy kanyart rosszul vettem, illetve egész pontosan nem váltottam sávot és már nagy ívben kerültem is ki Veszprém központjából az elkerülő útra, de ezt egy laza kis 10km-es plussz úttal korrigáltam is. :-)
Szóval megálltam egy McDonald's parkolójában és elhűlve vettem észre, hogy bizony a Mekinek is van parkolóórája. Hmmm. Mentségükre legyen szólva, hogy a Mekiben levásárolható a parkolójegy ára.
No, mindegy. Ezután jött életem eddigi legviccesebb tárgyalása. Az öreglány hozta a saját tanuit és az én vallomásom után őket hívták be. Elsőnek azt hivatta be az öreglány, aki állítása szerint tanúja volt annak a telefonbeszélgetésnek, amikor én visszamondtam a vásárlást. Erre a bírónő behivatta a tanut és megkérdezte, hogy jelen volt-e bármikor olyan beszélgetésnél, amikor Miskolci úr visszamondta a vételi szándékát. Erre a tanú határozott nemmel válaszolt. Itt már nekem kész börleszk volt. Magamban kuncogtam, hiszen nem akartam megsérteni a bíróságot, bár teljesen hasonló szituációk adódtak a továbbiakban is.
Ami érdekes volt még számomra, hogy kértem költségtérítést és a kiszámított benzinköltséget az ingatlanközvetítős srácnak kellett ott a helyszínen zsebből kifizetnie nekem. Erre ő nem számított és mivel csak bankkártyája volt, két perc szünetet tartott a bírónő, hogy mi ketten ki tudjunk menni egy bankautómatához. Hehe. Ilyet se hallottam még.
No, mindegy. Lezajlott ez is. Sajnos a végét nem tudom meg az ügynek, mert mivel már rám nem volt szükség és eljöhette, hát el is jöttem elöbb. Pedig azért kíváncsi lennék mi a sztori vége. Bár ki tudja? Lehet, hogy egy év múlva megint berángatnak valamiért az öreglánnyal kapcsolatban? Hamistanuzás?

Jopi menni veszprémi bíróság

Hát eljött az a nap, hogy el kell mennem tanuskodni Veszprémbe. Ma lesz az öreglány pere az ingatlanközvetítővel szemben jogalap nélküli gazdagodás címén. Tegnap este megpróbáltam felidézni a két évvel ezelött történteket, hogy hitelesen tudjak tanuskodni.
Hát az igazság az, hogy az ingatlanközvetítőt azért utálom, mert kicsalt tőlünk több, mint százezer Forintot, az öreglányt meg azért, mert egy évig űlt a pénzünkön és miatta felvettünk egy jó kis 20 éves személyi hitelt, amit a mai napig fizetünk.
Szóval egyik fél sem szimpatikus így azt hiszem teljesen objektív tudok maradni. :-)

Már csak az a kérdés, hogy odatalálok-e. Még soha nem jártam arra és talán Veszprémben is csak egy osztálkiránduláson voltam még általánis iskolás koromban. De ebben sem vagyok biztos. Na, mindegy. Délután fél kettőig csak odatalálok.

Bűnügyi napok

Tegnap Mandroka barátom arról számolt be blogjában, hogy az éjszaka közepén megzavarta álmát egy betőrő. Szerencsére hősiesen helytállt és elkergette oda, ahova való.
Engem pedig egy tértivevényes ajánlott levél várt otthon a veszprémi bíróságtól. Hmmm. Fogalmam nem volt mi lehet benne. Miután felbontottam, megtudtam, hogy a jó öreg Csaplár néni még mindíg nem nyugodott meg és nem szabadulok tőle. Tanuként beidéztek az ő perébe az ingatlanközvetítővel szemben.
Hozzáteszem, nekem személy szerint mindkettővel komoly problémáim voltak és mindketten súlyosan megkárosítottak anyagilag. Mind a kettő hazudozott nekem, nekünk.

Gyanítom az öreglány azt a pénzt akarja visszaperelni, amit a közvetítő cégnek fizetett, mivel nem jött létre az adás-vétel. Ebben igaza van. Viszont az ő állítása szerint én mondtam vissza az üzletet, az én állításom szerint pedig ő.
Tipikus egy állítás, egy tagadás szituáció. Kíváncsi vagyok hogy dönt majd a biróság.
Jövőhét pénteken tehát Veszprémbe utazom.

Labor, megint

Hát végeztem végre ezzel is. A múlt hét a labor pótlásomról szólt, ugyanis méréstechnikából bizony nem jött össze a múltkor. Akkor erős információhiány okozta ezt az elbukást. A tanárok magabiztosan állították, hogy ők mindenkinek elküldték e-mail-ben az anyagot, ami persze érdekes módon a hallgatók több, mint felének, köztük nekem sem érkezett meg.
Most viszont már felkészülten lenyomtam.
Kezdhetem végre tiszta lappal az 5. félévet. Ami meglehetősen bonyolúlt lesz, mert már kihalóban lévő faj vagyok egy megszűnőben lévő képzési formában. Ebből kifolyólag komoly kommandós és szervezési kézséget követel majd tőlem az előadások hallgatása. De már várom.
Jó lenne már túljutni ezen a 4 éven legalább hat év alatt. :-)

magyarock rádió

Ez épp most szólt a magyarock rádióban a Cikk-Cakk Company nevü bandától:

"Ember kűzdj és bízva bízzál,
Ping-pongozz, hogy el ne hízzál!"


Amúgy egész megkedveltem ezt a rádiót mostanság.

1 év

Eszter ma egy éves. Boldog szülinapot neki és az ő anyukájának is sok boldogságot kívánok!

Matek

Ma rájöttem egy olyan műveletre, ami szerintem alapjaiban remegteti majd meg a matematikai alapokat.

Hét meg hét az fél hónap!

Érteeed!? Két hét!

Fogak

Eszter lányunk az elmúlt napokban kicsit nyűgösebben aludta át az éjszakákat. Többször kellett hozzá felkelni, de azért nem volt olyan vészes. Aztán tegnapelött rájöttünk az okára. A kis sumák titokban nekiállt kinöveszteni egy pár új fogat.
Sőt, szokásához híven mindjárt ipari mennyiségben. Most egész konkrétan négyet, melyekből kettő már kint is van.
Úgy néz ki, hogy a héten lesz már egy tizenkét fogu kislányunk, aki még mindig nincs egy éves. Te jó ég! Mit akar még az évfordulója elött? Járni már nagy túlzással jár. Bár ez a járás kimerül 6-7 lépésben.
Nem tudom hova siet a kiscsaj. Nemsokára azon kapom magam, hogy kirepült a családi fészekből. :-)

Vízgyújtás?

Ma elgondolkodtam...
Ha a tüzet vízzel oltják a tűzoltók, akkor ha jön például az árvíz, azt tűzzel lehet gyújtani? És akkor nem a tűzoltókat hívjuk, hanem a vízgyújtókat? És akkor lehet, hogy innen ered a tűzcsap kifejezés? Mert ügye a vízcsapból víz jön. Tehát logikus, hogy a tűzcsapból meg tűz.
Hmm...

Munkácsy - Esztergom

Tegnap Esztergomban jártunk. Ez volt az első ilyen hosszú utunk Eszterrel. Leszámítva egy 5-10 perces hisztizést, amikor megunta az biztonsági autósülésben való tétlenkedést Héreg után, egész jól viselte. Azt hiszem jól el volt ő is.
Uticélunk az a kiállítás volt, ami már jópár hete nyitvatartott és hamarosan bezár. Munkácsy kiállítást rendeztek az esztergomi Vármegyeházban. Szerintem szép volt. Jó volt egy kicsit másképp is megdolgoztatni a szemünket a mai megapixeles világból kicsit kiszakadva is. Jó volt látni, hogy a közelről "maszatolásnak" látszó képek 5-10 méteres távolságból hogyan válnak igazán profi, élő képpé. Láthattuk élőben a híres ásító inast és a hatalmas Golgotát is. Nekem tetszettek. Örülök, hogy nem hagytuk ki.
No és Eszter már most olyan képeket látott, amilyeneket sokan egész életükben nem. Egyébként kicsit Eszter is sztár volt a híres festmények között, mert természetesen mindenki rácsodálkozott, hogy "nahát, nem lehet elég korán kezdeni". Egyesek felváltva nézték a képeket és Esztert. Nekünk meg hízott a mályunk. :-)
A kiállítás után beültünk a Széchenyi étterembe és megittunk egy igen-igen finom kapuccsínót. Ajánlom mindenkinek a helyet, ha arra jár. Régen ittam ilyen finomat.
Sajnos a bazilikára már nem jutott időnk, így azt csak messziről láttuk.
Mindent összevetve azt kell mondjam, hogy kellemes meglepetés volt számomra Esztergom. Szinte már egy mediterrán tengerparti város hangulatát sugározta. Bevallom én még nem jártam korábban ebben a városban, de eldöntöttük, hogy még visszamegyünk. Nagyon hangulatos volt.

Érdekesség a blogomról

Menjetek a www.google.hu-ra és írjátok be a keresőbe, hogy gépi kód kezdőknek.
Hihihi!

Biff Evangéliuma

Kiolvastam a címben szereplő könyvet. Mindenkinek csak ajánlani tudom. Egy feltétellel. Ha nagyon vallásos vagy és épp abban a vallásban, melyben komoly szerep jut Jézusnak, akkor nem sértődj meg rajta, hanem fogd fel egy jópofa poénnak.
Én nem vagyok semmilyen vallás gyakorlója, sőt gyakorlatlanja sem. Rendkívül jól szórakoztam.
A könyv azt a hiányzó durván 30 évet dolgozza fel Jézus életéből, ami nem szerepel egyik evangéliumban sem. Megtudhatjuk például, hogy Jézus tudott kung-fuzni is és Biff volt a legjobb haverja, akivel rendkívűl érdekes és vicces élete volt egészen addig, amíg ugye a jól ismert történet azon részéhez ér, hogy megfeszítik.
De mégegyszer mondom szerintem egy nagyon jó könyv, nagyon jó paródia ha úgy vesszük. De ha nem, akkor is.
Olvassátok el!

Tipikusan az a könyv, amivel megint furcsán néztek rám a repülőn, hogy mit rötyögök egymagamban.

Megjártam a poklot

Vége a laboros hétnek. Ez egyszerűen maga volt a pokol. Ilyen borzasztó hetem régen volt már. Talán csak akkor mikor a Vietnámban jöttek a VC-k és kifogyott a lőszer. De nem. Ez még annál is rosszabb volt. Olyannyira, hogy egy darabig még nem is tudok róla beszélni.

Laborozok

Egy hét Finnország után egy hét munka. Most viszont jön egy hét labor. Mérek majd és mini zh-kat írok reggeltől estig. Nem örülök neki. Elvonatozok egy vagyont a jövő héten. Hétfőtől szombatig minen nap megyek Óbudára a suliba. De utána végre kezdődik a nyári szünet.
Ja, a sulival kész kálváriám volt. Az a képzési forma, amibe én jártam, gyakorlatilag kihalt. Nem tudtam folytatni. Most át kellet kérnem magam az új képzésre, ami azt jelenti, hogy gyakorlatilag plussz egy évet jelent már megint. Úgy látszik ez egy soha be nem fejeződő iskola lesz nekem. De egyenlőre még csak a kérelmet adtam be. Előre látom mennyi bonyodalom jön még ezzel kapcsolatban. De azért optimista vagyok. Majd meglátjuk.

A sajt

Délután letettem magam mellé az íróasztalra a sajtot, amit említettem már korábban. Ma ezt harapdáltam vacsorára. Este, mikor el akartam pakolni a laptopot a holnapi utazásra, megcsapta az orrom a szele. Tényleg nagyon büdös. Gondoltam lefényképezem. Mikor egy kicsit odébb tettem, észrevettem, hogy már elkezdte maga alatt kikezdeni az asztal lakkozását. Azért ez durva. Be is rakom nektek ide a képet róla. Komment csak annyi lenne hozzá, hogy amikor először csomagoltam ki, akkor a zöld foltok még rendesen szőrősek voltak, ahogy egy penésztől azt megszokahttuk. Két nap alatt úgy látszik tovább érett a dolog.

Nekem megvolt Helsinki...

Kb. fél órája értem haza. Durván 5 és fél órát gyalogoltam. Gondoltam meg sem próbálom a tömegközlekedési eszközöket, mert azt sem tudtam hová megyek. Hát nekivágtam nagyjából annak az iránynak,amerről tegnap a taxissal jöttünk. Bár eltartott egy darabig, de fokozatosan közeledtem a központ felé, így láttam a külváros evolúcióját, ahogy belvárossá és központtá alakul. Rengeteg boltot láttam, de nagyon sok zárva volt. Hát nem hiába van nemzeti ünnep. Kezdtem egy kicsit aggódni is, amikor az éttermeket is zárva találtam. Pedig úgy terveztem, hogy valami beülős kaját eszek ma. Na, majd meglátjuk.
Majd másfél óra séta után éreztem, hogy jó helyen vagyok. Nyüzsgő főváros, tengerparti kikötő minden ezekre jellemzőjével. Túristák, nyitott boltok. Hurrá!
Bár nem olvastam utána, de arra következtettem, hogy Helsinki erős orosz hatás alatt fejlődött ki. Egész konkrétan II. Alexander volt nagy hatással a városra. Egyébként érdekes, de már megérkezésem és az első sétám óta volt olyan érzésem, hogy mintha egy volt cocialista ipari városban lennék. Az épületek és lakótelepek stílusa mind-mind erre utal.
Hát talán ezek szerint nem is véletlenül.
Sétám közben kattintgattama fényképezőgépemet, de meg kell mondjam Helsinki szerintem nem aza város, ami tipikus túristaparadicsom. Én biztos nem jönnék el ide nyaralni. Persze mint minden tengeri kikötővel rendelkező nagyvárosnak megvan a maga utánozhatatlan hangulata a sirályokkal meg a hajókkal, meg mindennel ami ezzel jár.
Egyébként a sirályokról jut eszembe, hogy átsétáltam egy piacon is, ahol cseresznyét és érdekes módon zöldborsót is árultaka túristáknak a sok szuvenyír között. Épp az egyik cseresznyést néztem, mert hatalma szemek voltak a oulton, amikor egy sirály arra repült és leszállás nélkül felkapott két szem cseresznyét. Hehe. Tetszett a performansz. A zöldséges néni csak unott képpel tapsikolt kettőt és nem is foglalkozott vele.
Utam során láttam templomokat. Ezek is erősen orosz beütésüek voltak. Eddigre erősen jelezte már a hólyagom, hogy lassan legyőzi a tudatom ha nem könnyítek rajta. Azonban hiába kezdtem el nézegetni a vendéglátóipari egységeket mindegyik zsúfolva volt. És már enni is szerettem volna. Az egyik mellékutcában megláttam egy tök üres Chili nevü kajáldát. Na, mondom ezt kipróbálom. Eszek kebabot. Bementem és látom a wc ajtón, hogy 1Euro. Mármint a wc. Nahát, micsoda vendéglátás ez? El is ment az étvágyam a kebabtól.
Eszembe jutott, hogy láttam egy Mekit út közben. Elindultam hát visszafelé, mert már amúgy is hazafelé vettem az irányt. Azonban odaérve megláttam mellette egy Southern fry chicken vagy milyen nevű gyorskajáldát. Gondoltam, akkor nem mekizek, mert olyat már ettem, ilyet meg nem. Beléptem, már erősen feszülő hólyaggal, de nem volt senki a pultnál. Egy nő kolbászolt fel és alá, de egyszerüen nem vett tudomást rólam. Álltam ott csendben és már kezdtem arra gondolni, hogy ebből mégis meki lesz. Na, gondoltam le vagytok tojva, bemegyek addig a wc-re. Hát nem zárva volt? Vissza a pulthoz. Várok tovább. Jön a nő. Elém áll a pultnál, majd továbbáll. Hát mondom ilyen nincs. Már épp sarkon akartam fordulni, mire végre elkezdett hozzám azon az eszement fura nyelvén beszélni hozzám. Angolul közöltem, hogy nem értem, mire ő folytatta tovább. Nem baj. Kinéztem a képekről egy wrap chicken-t, ami olyan mint egy tako, csak csirke van benne. Na, ezt megértette, meg a coke-ot is. Aztán kérdem, hogy hazsnálhatnám-e a toalettet? Erre a kezembe nyomott egy fém táblácskát, amire 27 volt írva és arra mutogatott miközben finnül csicsergett. Mondom neki zárva volt az ajtó, hogy tudok bemenni. Ekkor szólalt meg először angolul és közölte, hogy nem beszél angolul. Na, jó. Belefáradtam. Fogtam a kólámat és a 27-esemet és lepakoltam egy asztalhoz. Ahogy elkezdtem vetkőzni, látom, hogy a nő mutogat nekem a wc felé és a pultnál nyomogat egy gombot, mire elkezdett berregni a wc ajtó, mint nálunk a lépcsőházajtó, ha kaputelefonnal kinyitják. Hoppá! Megértettem. Spuri az ajtóhoz. Már nem berreg és zárva. Vissza a pulthoz. Mutogatom neki, hogy nem nyertem. Erre elment megint megnyomni a gombot. Futás az ajtóhoz. Eddigre már egy másik srác is ott állt és ő is az ajtót próbálgatta kinyitni. Neki sem, nekem sem sikerült. Újra mutogatok a nőnek, aki erre már teljensen kivan. Már meg sem nyomja a gombot. Ám egyszercsak hallom, hogy kattog a zár a budiajtón és kijött belőle egy csaj. Hát ezért nem nyílott, mert belülről is be volt zárva. És így kiderült, hogy egyszemélyes. Viszont a srác bement. Na, nem baj. Most már nyert ügyem van, mert addig ott állok, amíg ke nem jön. Így tettem és a tervem sikerrel járt. Bejutottam, megkönnyebültem. Viszont még életemben nem láttam olyan wc.t, mint itt. Az ülőke nema szokásos módon a falhoz közel volt elhelyezve, hanem jóval távolabb. akár mőgé sétálhattam volna. Hogy ezt milyen elgondolásból csinálták meg így. Jóhogy nem a szoba közepén volt.
Miután megkajáltam elindultam hazafelé, mert már úgy éreztem legyalogoltam a lábam és a derekam is panaszkodott már. Visszafelé majdnem eseménytelen volt az út, de olyan fél kilométerrel a cél elött bizony rámtört az a dolog, amit a farizmok erőteljes feszítésével tud az ember csak kordában tartani. Egyből eszembe jutott a wrap chicken öntete. Jaj, csak bírjam ki.
De szerencsére kibírtam. És az eső is az utolső kanyarban kezdett rá komolyabban.
Hát kábé ennyi volt a nagy séta. Viszont nem tudtam bevásárolni, mert délután egykor bezártak a boltok. Pedig holnapra kellett volna vennem enni és innivalót. Lehet, hogy kifosztom a minibárt. Még nem tudom. Maradt még egy kis kolbászom meg valami szörnyű káposztasaláta szerüségem a hűtőben. Nomeg az a negyon büdös sajt, ami egyébként egész jó volt. Tegnap este azt nyammogtam.
Na, azt hiszem mára ennyi. Holnap hétre ki kéne érnem a reptérre, aztán go home. Búcsuzóul ideszórok egy pár képet, amit ma csináltam.
Ciao.

Ja, elöbb még iderakom ezt a képet érdekesség képpen. Ezt tegnap éjfélkor csináltam:

Ilyet még nem láttam vazze! Benne van a daru az épületben!!!

Reggeli állapotok

Felébredtem a szobámban. Na, mondom most már biztos ki tudja hány óra van. Egyébként a már említett szuper záró függönyök miatt tényleg nem tudja az ember, hogy milyen napszakra nyitja a szemét. Azt hittem aludtam egy hatalmasat és talán már a déli harangszó ideje van, de megnézve az órámat kiderült, hogy 5:55 volt. Hmmm. Akkor alvás. Csak a belső órám állt át végre az itteni időzónára, mert 6-kor szoktam kelni otthon.
Megpróbáltam visszaaludni. Sikerült. 9-ig aludtam még egy jót. Tudom irígylésre méltó. Ki is élveztem. Egy kisgyermek mellett ez egy felbecsülhetetlen értékű dolog. Bár azért hozzátartozik az igazsághoz, hogy hétvégente Krisztinek hála be tudok aludni otthon is. Innen is köszönöm neki!
Szóval felkeltem és gondoltam egy nagyot. Ma a szállodában reggelizek. Mármint az itteni étteremben. A végén majdnem sietnem kellett, mert csak 10-ig van reggeli idő.
Lelifteztem a másodikra és nagy lazán be akartam slattyogni, de volt ott egy küszöb. Sehol az égadta földön nincs küszöb a szállodában, csak az étterem bejáratánál. Hát Jopi megtalálta. Szóval sikerült betoppannom a reggelizőbe, mert elakadt az egyik lábam, amivel kapásból magamra tudtam vonni a figyelmet. Miután tisztáztuk a személyzettel, hogy én most itt reggelizni szeretnék, de nem jelentettem be előre és írják a szoba számlájára, eltelt vagy 5 perc. Kiderült, hogy tanuló volt a kiscsaj, mert az öreg róka megmutatta neki mit kell ilyenkor tenni.
Oké. Magamhoz vettem a svédasztalos terítéket és bekajáltam. Gondoltam bedobok egy kávét a végére, mert úgysem volt olcsó a kaja, hát amit lehet kihasználok. Volt ott egy kávéautomata. Gondoltam olyan, hogy megnyomom a kávé gombot és kinyom egy adagot. Alátettem hát a bögrémet és nyomtam. A kávé jött. És jött. És nem akart megállni. Mikor már majdnem tele lett a bögre, gyorsan megnyomtam mégegyszer a gombot, mire megállt. Na, mondom ennyit az automatikáról. Ott álltam egy tejes bögre kávéval, majdnem szinültig tele a fekete lével. Természetesen épp arra jött a leány, aki a betoppanásomat és premier plánba látta. Megnézett most is. Gondolom sikeresen megformálta magában a véleményét a hülye külföldiről, aki betévedt a városba.
Szóval ott álltam vagy 3 deci feketével. Azért még rácsöppentettem egy kis tejet és amikor a cukorra és a kiskanálra gondoltam, eszembe jutott Archimedes. Azért is beleteszem. És sikerült.
Miután elkortyolgattam a kis doppingszert, feljöttem a szobámba és szerintem végigpörgöm anapot. Bár az ég hol beborul, hol kiderül, én nekivágok a nagyvárosnak. Legfeljebb szarrá ázom.
Szoval most pakolok és irány egy egésznapos séta. Szerintem hullafáradtan megyek haza. De nem baj.
Ha túlélem anapot, akkor még este jelentkezem.
Ciao!

Mission completed

Jelentem, meló befejezve.
Ma nyolckor keltem. Mégis úgy éreztem, mintha megint hajnal lenne. Nem sikerült kipihennem magam. A derekam fáj a karjaimmal egyetemben. Izomláz, izületi bántalmak, stb. Nem influenzás vagyok, csak úgy látszik öregszem.
Szokás szerint betaxiztam munkába, ahol 9 órakor már működtek a recepciós lányok. Nem úgy , mint tegnap regel hatkor. Kértem, hogy szóljanak Mikko-nak, aki a projectünkért felelős. Telefonoztak neki és közölték, hogy 10 perc múlva itt lesz. Azt hittem meetingje van. Affenét. 10 perc múlva jött melózni. Üdvözöltük egymást, s megkérdezte, hogy találtam-e rossz terméket. Mondtam, hogy még nem. Erre kezet akart rázni velem és megköszönte a munkámat. Hoppá-hoppá, még csak most jöttem. Ő meg azt hitte, hogy már végeztem is.
Na, mindegy. Bementem a helyemre, mely egy kis gurulós asztalka volt, amin épp elfért a laptop meg egy tápegység a +5 voltnak. De mikor odaértem, egy dupla szendvics, önygújtó, bicska és dohány várt rajta. Na, gondoltam, milyen kedvesek az itteniek. Mennyi mindennel várnak. De inkább úgy döntöttem, hogymégsem teszem magamévá egyiket sem.
Kb. két óra alatt kivégeztem a munkát. Találtam 4 rossz terméket. Ilyen sem szokott lenni az ilyen külföldi kiruccanásoknál, így meglepődtem. Na, mindegy. Összecsomagoltam és konstatáltam, hogy a szendvics és társai tovább szomorkodnak magányukban az asztalon. Elköszöntem tőlük.
Kértem egy taxit a recepciós lánytól, ami meg is jött. Mondom Holiday Inn, Helsinki és felmutattam a címet tartalmazó papírkát is a soförnek, mert meg sem próbálom kiejteni az itteni utcaneveket. Ki tudja hová vinnének. Ahogy tegnap említettem, hogy minden taxis másfelé jár, ma is beigazolódni látszott. Viszont a mai útvonal tetszett, mert úgy nézett ki, hogy a belvároson átmentünk. Kicsit gyanús volt a sofőr, mert már 6 Euro-val többet mutatott a taxióra, mint szokott és még sehol nem volt a hotel. Na, gondoltam ez lenyúl engem. Aztán megállt egy Holiday Inn elött, ami nem az volt, ahol én lakom. Upsz. A sofőr bácsi sűrűn elnézést kért és megállította az órát. Így a további utat nem számlázta. Amúgy 30,20Euro-nál állt meg.
Ezután végre megérkeztünk az én szállodámhoz, de jól megjegyeztem az utat, amerre mentünk, mert holnap megpróbálok arra sétálni, hogy bejussak a központba. Kicsit nyüzsgősebbnek tünt, mint az üzleti negyed. A taxis bácsi azt mondta, hogy sajnálja ami történt és csak 25 Euro kell fizetnem, mert a 30,20 az sok lenne. Mondom OK. Viszlát és kösz a városnézést!

A szobámban most végre leheveredek egy jó kis forró zuhany után és megnézek mégegy filmet. Úgy döntöttem, hogy ma nem megyek sehova. Kajám van, innivalóm van, viszont ki szeretném pihentetni a derekam, mert tegnap ismajdnem beállt másfél kilóméterre a hoteltől a délutáni sétám alatt.

Holnap viszont azt tervezem, hogy egész nap elcsavargok. Megnézem én magamnak most már ezt a helyet. Csak van más is a Lidl-ön kívül.

Na, megyekpihizni. Szerintem megérdemlem. Kihajtottam magam az elmúlt másfél nap alatt. Dehát mindent a cégért és az elégedett vevőkért!

Azt hiszem a Stalkert nézem meg, vagy a Next-et. Még nem tudom. De lehet, hogy mind a kettőt.

Vejnemöjnen földjén járok

Nos, tegnap este kinéztem az ablakon és rájöttem, hogy miért vannak a függönyök szélei a falhoz tépőzárazva. Ugyanis még nincs itt a nyár, de bizony este tizenegykor még "világos" volt. Hajnal 5-kor meg már verőfényes napsütés. Szerencsére a függönyök olyan vastagok és trükkösek, hogy akár délben is koromsötétet tudok csinálni a szobában. Hogy örült volna ennek az Álmatlanságban Al Pacino.

Ma, sajnos nagyon korán keltem. Legalábbis hozzám képest. 5:10-kor ébresztett a telefon. Gyors készülődés után elkaptam az egyetlen taxit, ami a hotel elött ácsorgott és berobogtam munkázni. Ott meg bizony annyit dolgoztam, amennyit először majd három napra terveztem. AZért húztam bele, mert itt pénteken munkaszüneti nap lesz, így csak két napom volt, hogy 150 terméket megvizsgáljak. Ja és persze azért is, mert ahogy ilyenkor az lenni szokott, az e-mail-ekben előre lefikszált 150 darab már kb. 190 volt mire ideértem. Persze ezt csak nap közben tudtam meg, amikor már azon filózgattam, hogy nemhogy 12 óráznom nem kell majd, mint ahogy azt terveztem, de még a nyolc órát sem kell lenyomnom. Így viszont egy igen hajtós napom volt és a nyolc órás munka után úgy le voltam fáradva, hogy bár már csak kb. 2-3 órás meló volt hátra, nem bírta volna a derekem. Bizony megemeltem ma kb. 140 db 10 kilós kütyüt és forgattam és kicsomagoltam és becsomagoltam és kész vagyok. Délután kettőkor megpróbáltam hazajönni, de közölték, hogy nem tudnak txit hívni, mert akkor a forgalom, hogy nem tudnak fuvart vállalni. He? Milyen főváros ez? Vagy műszakváltáskor a melósok ennyien mennek haza taxival?
Na, mindegy. Megittam egy Pepsit az automatából a kantinban, ami igen drágának tűnt nekem a maga 1,70 euro-s árával.
Miután megjött a taxi hazamentem. Érdekes, hogy eddig minden taxis másfelé tette meg ugyanazt az utat.
Olyan fáradt voltam, hogy úgy döntöttem, ledőlök és megnézem a Boratot, mielött bármi mást csinálnék. Kellett is. Majdnem el is aludtam.
Ezután hazatelefonáltam mert otthon közben - ahogy ilyenkor lenni szokott, ha nem vagyok otthon - probléma volt. Zizegett a kismegszakító szekrény és égett szag volt, ha bármi komolyabb teljesítményű villamos berendezés be lett kapcsolva (mikró, mosógép). Legutóbb, amint kitettem a lábam Franciába, a felettünk lakó áztatta el a lakást.
A lényeg, hogy este apu megnézte és kijavította az égett dolgokat és már rendben van minden. Legalábbis remélem.

Miután szusszantam a Borat alatt egy másfél órát, összeszedtem az energiám, hogy tegyek egy újabb sétát a városban. Most messzebre akartam merészkedni és reménykedtem valami meleg kajában is. Nem akartam ma is kolbászt vacsizni.
Elindultam és le kellett fényképeznem illusztrációként, hogy el tudjátok képzelni a Finn nyelv szépségeit. Személy szerint azt gondolom, hogy annak idején szivatásból adták ezt a nyelvet ennek a népnek. Ajánlom a lenti képen lévő ház feliratának második sorát. Az a sor bizony csak egy szó.

Néha megpróbálom magamban kiolvasni az itteni feliratokat, de valahogy mindig az jut eszembe, amikor részegeket szivatnak a moszkvicsslusszkulccsal.

Sétám közben megpillantottam egy érdekesnek tűnő ojjektum tetejét, amit követtem. Szerintem valami helyi nevezetesség, de ezt képtelen vagyok kinyomozni. Bocs, de minden svédül és finnül van írva. Szerintem templom.

Ekkorra már újra elkezdtem érezni a talpaim és derekam és rámtörni készült újra a fáradtság. Visszafordultam. Még odautam közben felfedeztem egy hamburgerest. Itt Hesburger a helyi McDonald's. Beugortam, mert úgyis elkezdett esni az eső. Ettem egy dupla big mac menü szerüséget, de szerintem sokkal több cucc volt benne, mint otthon tennének bele. Vastag szelet uborka és kitüremkedő szósz. Otthon nem nagyon kell törölgetnem a számat evés közben, de itt még néha tána fülem is olyan lett. Na jó, ez tulzás, de néha zavarba jöttem, hogy úgy eszek, mint egy malac, de aztán úgy döntötem természetes leszek. Hamburgert úgysem késsel villával eszünk. Tehát ugorhat a protokoll.
Miután bekajáltam, elindultam vissza a hotelba. Útközben egy kis kiosk-ba ugortam be vásárolni a Lidl helyett és megvettem a holnapi ebédem. Valami saláta. A félelmetes az, hogymég angolul sincsa a kajákon semmi, úgyhogy minden, de minden kaja csak látvány alapon kerül a kosaramba,ami alapján megtippelem, hogy mi lehet az. Így vettem egy sajtot is, amit ránézésre Camamber tipusúnak tippeltem. Aztán amikor a pénztárnál pakoltam el a cuccaimat, megcsapta az orrom egy érdekes szag. Bizony olyan büdös volt a sajt, hogy a kezem azóta mosom. Otthon ki is bontottam gyorsan és nem tudom mostanáig eldönteni, hogy ennek gyárilag kell zöld penészfoltosnak lennie, vagy csak helytelenül tárolták, ugyanis másfél hét múlva jár le a szavatossága. Mindenesetre bátor voltam és beleharaptam. Pedig úgy nézett ki, mint amikor iskolás koromban benne felejtettem az el nem fogyasztott szendvicsemet a táskámban és megbújt annak egy zugában olyan másfél hétig. Folpackban!!! Tudjátok Ti is miről beszélek.

Oszt most itthon vagyok és épp írogatok. Úgy tervezem holnap kb 9-kor megyek be melóba. Aztán 2-3 óra múlva dobbantok. Mivel viszonyag sok időm lesz, megkeresem a tegnap távolban látott vidáparkot.

Mára ennyi Emberek! Illetve még beszúrom ide annak a képét, akire nagyon sokat gondolok az anyukájával együtt. Már most látszik, hogy zseni! :-) Legalábbis a frizurája már megvan hozzá. Einstein elbújhat. Ja, hogy már nem él. Na, ez a szerencséje.

Úgy érzem kipurcant a Derekam. Sándor! Egy hét szabi!

Helsinki még nem tudom, hogy nyugat-e

Most egy külföldi tudósítás következik. Éppen a Holiday Inn Helsinki-i hoteljában ücsörgök a 7. emeleten a 716-os szobában. Egyébként trükkösek, mert nincs ám 716 szoba, csak 244. De nem ez a lényeg. Van 3 szauna, konditerem és még ki tudja. A lényeg azonban az, hogy van internet, különben most nem tudnám ezt megírni.
Egyébként köszönet Beef-nek amiért kölcsönadta az útra az usb-s wifi cuccát. Bár nem azt használom, ugyanis az nem ingyenes. Viszont a kábelen ingyé gyün-megy a net.

De kezdjem a nap elején.
Kedves kollégám, Johny felszalajtott szuper Seat gépjárművével Ferihegyre. Pikk-pakk fent voltunk így a bekalkulált Budapest dugók és utlezárások kimaradása miatt ott ücsörögtem 4 órát.
Ez sok, de meglehetősen hamar elment az idő, mert Biff evangéliumát olvasgattam, ami még mindig szuper. Csak ajánlani tudom, ha vihogni akartok. Persze csak akkor, ha nem vagytok érzékenyek a vallási témákban, mert bizony Jézus sztoriját adja elő úgy,ahogy sehol máshol.
Kicsit később a kicsit ütött-kopott mp3 lejátszóm került elő, amin Metallica-t hallgattam. Szerintem valami nagyon jó a Garage 2-es cd-je, amin feldolgozásokat adnak elő. Ahogy a Queen Stone cold crazy-je pörög rajta és a So what című PRC himnuszról ne is beszéljek.

Amikor már majdnem jött a beszállás ideje, valami furcsa sipoló hangra lettem figyelmes, ami véletlenszerűen ismétlődött. Először azt hittem, hogy hibás az mp3, de aztán észrevettem, hogy a velem szemben ülő nyugdíjasklubb egyik öregasszonya beszélt olyan módon, hogy időnként szó szerint füttyhangok hagyták el a száját. Én nem tudom elképzelni, hogy bírták a társai röhögés nélkül hallgatni. Én gyorsan újra előkaptam a könyvet, hogyazzal álcázzam magam. Már eddig is jókat rötyögtem mögüle, így nem voltam olyan feltünő.

Maga az utazás nem volt esménydús. Olvasás, sonkás szendvics, kóla, kávé, landolás. Bár landolás elött már láttam, hogy igen vacak az időjárás Helsinkiben. Szakadt az eső.

AZt leszállás után megtapasztaltam milyen az unión belül utazni. Onnantól kezdve, hogy Ferihegyen a check in utáni biztonsági ellenőrzésen átmentem, a kutya ne fgolalkozott velem. Helsinkiben kiszálltama gépből, elsétáltem a poggyászomig, felkaptam és kisétáltam a taxikhoz. Még egy egyenruhással sem találkoztam, nemhogy elkérték vona bármiféle papíromat.
Tetszett.

Kislattyogtam hát a taxikhoz, ahol bevezetett módszerük volt, hogy csak érkezési sorrendben lehetett taxiba ülni. Szerintem ez így korrekt.Szóval sorrakerültem. Beállt az én taxim. Kiszált belőle egy nagydarab nő. Jé, gondoltam, egy női taxis, micsoda ritkaság. Bepakoltunk és elmentünk a gyárba, ahol most két napig dolgozni fogok. Ott megbeszéltem az illetékes sráccal, hogy fogok tevlkenykedni holnaptól. Miután ez megvolt, hívott nekem egy taxit. Meg is jött és kiszállt belőle egy nő. Hmm. Akkor ezek szerint mégsem olyan ritka ez a dolog. Ja, és még azt is hozzáfűzném, hogy mind a két txinak repedt volt az első szélvédője, amolyan Sándorosan. Gondoltam talán itt ez az előírás.
A második taxis nő megnyugtatott, hogy ez nem általános időjárás és megigérte, hogy holnap szebb idő lesz. Hát nem tudom hogy hajtom be rajta az igéretét, ha mégsem. Mert egyébként az eső azóta is folyamatosan esik.

Nade, megérkeztem a hotelbe. Holiday Inn. Szerintem király, bár eddig akárhány szállodában szálltam meg, bárhol a világon - és pedig megfordultam egy pár helyen - mindig volt reggeli a szoba árában. Hát itt nincs. És ahogy nézegettem igen borsos ára is van. 24 Euro. Mindegy, mert végülis úgysem tudnám igénybevenni, mert mire reggelizni lehet ,addigra én már elvileg dolgozom.

Miután kicuccoltam a szobámban, gondoltam felfedezem a várost és magamhoz veszek némi elemózsiát és itókát. Messzire nem jutottam, de szerencsére találtam egy Lidl-t. Kicsit féltem, hogy nem találok boltot, mert ez ak örnyék csupa irodaház és szálloda. A városköpont állítólag 5 kilóméter. De a lényeg, hogy találtam 5 perc séta után ezt a boltot.

A távolban feltünt egy vidámpark, illetve egy óriáskerék. Végülis ez még nem jelenti azt, hogy vidámpark, de meglehetősen erős a gyanúm.
Ebben a Lidl-ben beszereztem a létfontosságú élelmiszereket, ami a túlélésemhez kell. Kóla, ami nem coca, hanem Freeway cola, chips, illetve tortilla a hozzávaló dip-pel, amit már amerika óta nem ettem. Vettem még KOLBÁSZT! és francia bagettet. Igen, kolbászt vettem. És szerintem tök finom. Szinte olyan mint otthon. Jó kis füstölt kolbi.

Most épp ezt rágcsálgatom a laptom mellett.
Útközbven hazafelé kattintottam egy pár képet a környékről. Nem valami látványos és felemelő, dehát esett az eső és a környék is inkább amolyan üzleti negyed szerüség.

Hát most így nagyhirtelen ennyi. Majd jelentkezem még. Holnap megyek reggel 6-tól annyit dolgozni, amennyit csak tudok. Két nap alatt kell megdolgoznaom azta mennyiséget, amit 3-ra terveztem, de a helyi pénteki nemzeti ünnep közbeszólt.

Na, viszlát. Ja, és tanultam már egy szót finnül. Pojti. Legalábbis így ejtik itt a számlát (bill).

Na, csákó!

Jopi menni Finnország

Honap én menni Finnország. Én lenni barát, nem beszélni nyelvet semmi. Tudni finnül Hakinen. Szombat Jopi haza. Lenni mindenki jó!
Pá!

Tud valaki Helsinkiben valami érdekességet, amit megnézzek?

És Helsinki az már nyugat?

Elektronika

És majdnem egy teljes napi izgalom után végre megjött a mostani félévem utolsó vizsgájának eredménye. A tét nagy volt. Ha nem sikerül, vége a főiskolai pályafutásomnak. És pótvizsgára már nem volt lehetőség. S bár már tegnap este kijavította a tanár, aljas módon csak most délután egy órakor írta be az eredményt. Én meg nézhettem oránként, hogy megvan-e már.
A lényeg azonban az, hogy ez is sikerült! Bár szerintem egy iszonyatosan nehéz feladatsort kaptunk. Még jó, hogy az elmélet ment, így viszonylag nagy volt a megengedhető veszteségem a számolási feladatoknál.

Most már csak 6 nap labor és juhhééééjjj! Elérkezek egy mérföldkőhöz, azaz az iskola feléhez. Jöhet a szakosodás, meg ilyenek. Bár lassan azon aggódhatok, hogy indítanak-e még egyáltalán olyan szakokat, amire én jelentkeztem. Ugyanis annak idején utolsó évfolyamként indultam a hagyományos (kredites) rendszerben és utánunk már úgynevezett BSC képzés indult. A gond csak az, hogy én meglehetősen lassan döcögtem eddig és sok félévet csúsztattam. Ebből kifolyólag ez az "utolsó" évfolyam épp most végez. Én meg momentán a felénél vagyok. Most is volt két tantárgyam, amit már meg sem hírdettek és fel sem tudtam venni, csak vizsgázni mehettem.
Hogy mi lesz ebből? Majd meglátom! Most mindenesetre örülök, mint majom a farkának.

Fizika

Most kaptam meg az eredményét a szombati fizika vizsgámnak. Az eredmény meglepett. SIKERÜLT! :-)

Új logo

Ideiglenesen kikerült egy logo a jobb felső sarokba. Ha van kedvetek részt venni egy rekordkísérletben, akkor nézzétek meg!

200. bejegyzés

Hoppá-hoppá! Hogy repül az idő. 2006 augusztus elsején kezdtem el az oly divatos blogolást. Nem lettem egy nagy sztár vele, de nem is bántam meg. Gondolom, illetve remélem, hogy ismerőseimnek néha jólesik olvasgatni valamit, amit egy ismerősükről olvashatnak. Valakiről, akit ismernek. Nekem legalábbis jólesik. Mármint olvasni másról. Aki az én ismerősöm. De ezt az ismerőst többen is ismerjük, így többünk ismerőse. Én is többek ismerőse vagyok. Szóval...na jó, abbahagyom ám.

Tehát ez a 200. bejegyzés a blogomon. Ha valaki emlékszik mi volt a 100. az szerintem nem lepődik, meg, ha a 200-adikat is ugyanannak a csodálatos embernek szánom. Eszter lányunk, aki egy hihetetlenül izgalmas személyiség lett az elmúlt 10 hónapja alatt, egyszerűen megfogalmazhatlan. Ezért inkább arra gondoltam, berakok ide egy, esetleg két képet róla. S mivel épp elmúlt éjfél, elmondhatom, hogy holnap lesz 10 hónapos. S 10 hónaposan bizony egyedül felmászik a fotelba, hogy onnan, most már külső beavatkozás nélkül tudja a hifi kazettáit birizgálni. Figyelmeztet is, hogy meg ne próbáljak beszólni. Ez látható ezen a képen.

A másikon pedig egyszerűen Őkócossága.

Ezt a képet pedig muszály volt betenni. Ja, a ruha sponsored by Eva. Köszönet érte! Sokat nyúzza/nyúzta Eszter.

Steve Eggler

Hehehe. Gondolom hallott mindenki erről a nagyszerű eseményről, mely ezt a játékot ihlette. Hajrá Magyarok!


Egy kis online játék

Mandroka status

Reagálva Mandroka barátom Status című bejegyzésére, elmondhatom, hogy egyre többször érzem azt, hogy ez a nép sajnos képtelen a sikeres ország "mendzselésre". Egyszerüen alkalmatlanok vagyunk rá. Legalábbis önállóan soha nem tudjuk normálisan működtetni ezt a "talpaklatnyi" földet.
Én már-már arra gondolok, hogy jobban járnánk, ha hozzácsatolnának valamelyik szomszédos országhoz. Vagy csinálhatnánk azt is, mint a profi foci világában. Leigazolhatnánk egy profi "edzőgárdát". Mivel a magyar alkalmatlan erre a munkára, hát béreljünk fel külsősöket, akik sikeresen elkormányozgatnak minket.
Nade, ezek persze csak csöndes gondolatok és nem hangos kampánybeszédek tőlem. Nem is annak szánom. És lehet, hogy ingerültnek gondolhattok eme sorok olvasása közben, elárulhatom, hogy nem így van. Halálosan nyugodt vagyok. Nem az indulat, hanem az "értelem" mondattja ezt most velem.
Na, mindegy. Majd lesz valahogy. Olyan még úgysem volt, hogy sehogy sem lett.

Alone in the Dark

Hmmm...korábban írtam már erröl a játékról. Bár nincs meg még a hozzá való hardware-em, de szívesen eljátszogatnék majd ezzel. Egyik kedvenc író bácsikám ihlette világban játszódó nagy klasszikus újabb megjelenése, mely mellesleg az Atari talán utolsó nagy dobása. Ha ez nem jön be nekik, akkor legalábbis biztos.

Nézzetek meg egy kissé hosszabb videót a játékból és pislogjatok Ti is:

Hmmm...eredetileg a videót akartam ide rakni, de túl széles volt az én blogomhoz. Szóval csak egy linket kaptok: Alone in the Dark video

Versem: A takony

Az imént született egy remekmű a fejemben a személyes tapasztalataim alapján, mely tápegység "rework"-ölés közben ért.

A takony

Nyúlik a takony
a tápon,
De tulajdonképpen
nem bánom.

Gépi kód kezdőknek

Micsoda oldalt találtam. Digitális technikát tanulok éppen, ahol jó kis gépi kódú programozást kéne megtanulni 2-3 hét alatt, ráadásul távoktatásos rendszerben. Ez abból áll, hogy egy szerintem igen sok hibával rendelkező jegyzetből próbálom kivakarni, hogy mi is lehet ez az egész. Természetesen a jegyzetet a tanárom írta, aki szerint mindenki hülye, ha 1960 után született. A jegyzetét olvasgatva így is éreztem. Azt hiszem ha csak rá hagyatkozom, az is maradok. Talán ez nem a hülyék hibája, hanem a jegyzeté. Nade, hagyjuk ezt.
Rákerestem az indirekt címzésre a neten és egy oylan oldalt találtam, hogy csak na. Enterprise-szal kapcsolatban magyarázza a gépi kódot, kezdőknek. Amikor a memóriacímeket galambdúcokhoz hasonlította, már tudtam, hogy jó helyen vagyok! :-)

Nézzetek rá Ti is!

Danone Rudi és az ÁNTSZ

Épp az elöbb láttam a tévében egy reklámot. Azt mondotta, hogy most megmutatják, hogyan készül az új Danone Rudi. Erre egy roppant szőrös hód, vagy mifene, meg egy nagyobb és szőrösebb medve kevergette a tejet, meg a vizet, meg egyébb hozzávalókat egy fasufniban, vagy teraszon. Kérdem én, az ÁNTSZ ilyenkor hol van???
Követelem, hogy azonnal vonják vissza az engedélyüket. Ilyen körülmények között nem készülhet emberi fogyasztásra semmilyen élelmiszer.
Fel vagyok háborodva!

Laár András blogja

Találtam egy szuper blogot. Szerintem nem kell ecsetelnem a fenti úriember érdemeit és képességeit. Mindjárt el is olvashattok két remek verset a következő post-jában:

Laár András blogja

Szombat esti kultúra

Ha valaki szereti az anime műfaját és klasszikusokat akar nézni a témában, az szombat esténként kapcsoljon az m2-re. A magyar televízió már jópár hete sugározza 21 órakor a japán rajzfilmek remekeit. Sajnos csak most tudtam meg én is. De ahogy belelapoztam a tv műsorokba, még legalább két hétvégén ez lesz a téma. Remélem minél tovább.

Teszkó gazdaságos empéhárom

Micsoda jó hírt olvastam. Lesz Tesco value mp3 online bolt. Nem semmi. Kíváncsi leszek rá. Bár egyenlőre csak Angliában. Vajon itt előfordul majd olyan, hogy mondjuk 1Font lesz kiírva egy számra és a kártyámról 3-at vonnak le? Utána mehetek az ügyfélszolgálathoz, ahol szerintem eleve felvételi követelmény az ideggyengeség és skizofrén hajlam (az egyik énük azt hiszi, hogy ők a világ urai) az ott dolgozóknak.

Ja, itt a hír, amit olvastam: HÍR

Az új generáció és a hagyományos telefon

A múltkor egy érdekes jelenetet láttam a kelenföldi vasútállomás várójában. Mivel volt még fél órám a vonatig és odakint hideg volt, hát a váróban állva olvasgattam Biff evangéliumát (ami egy szuper könyv. Ajánlom mindenkinek! Főleg Mandrokának!), amikor láttam, hogy egy 9-10 éves forma lány odament egy falra szerelt nyilvános telefonhoz. Még az a hagyományos kék volt, ami pénzzel működött. Fogta a mobilját és abból kikeresett egy számot, amit felhívott, majd letette. Hozzáteszem egy népes kis család egyik gyermeke volt, mert el is szaladt az egyik kisebb testvérére vigyázni, amikor megszólalt a nyilvános. Ezt már a testvére vette észre és felvette. Megkérdezte ki az és kit keres. Gondolom a nővérét hívták vissza, mert mondta, hogy mindjárt szól neki és nagy lendülettel elindult a kagylót továbbra is a füléhez tartva. Az persze a 60 cm-es hosszú telefonzsinór miatt akkorát rántott rajta, amekkorát csak lehet. A fiú úgy meglepődött. Látszott rajta, hogy nem érti a dolgot.
Hát igen. Már a 9-10 éves gyerekek is mobilhoz vannak szokva, amivel vidáman szaladgálhatnak a játszótéren.
Ez már egy új generáció. Nekünk 10 éve mekkora szám volt, hogy bevezették a vezetékest.

Vámpír

Valahogy nem tudom kiverni a fejemből ezt a dalt és dallamot az utóbbi napokban. Vagy azért mert jó, vagy azért mert nem jó. Még nem tudom. De itt van a fejembeeeeen...

Eszter a vízben

No, ha már Eszter volt a téma tegnapelött, akkor most egy képet berakok ide egyik kedvenc elfoglaltságáról, a fürdésről. Elemében van a vízben. Szinte úgy kell lefogni, mert guggol, térdel, feláll, kihajol és persze jókat pacsál. De nem baj! Nem haragszik érte senki. Azt hiszem érthető miért. Elég ránézni.

Felállt

Hát igen. Megtörtént. Reggel az ágyban feküdtünk, mikor arra lettünk figyelmesek, hogy mocorog. Sőt, egyre jobban és türelmetlenül. Látszott, hogy már abszolút nem elégíti ki az, hogy csak úgy heverésszen. Ő már többet akart. Átfordult és már ott is volt a kiságy korlátjánál. Megkapaszkodott benne és nem is olyan nagy munkával de fel tudott térdelni, majd felállt és boldogan mosolygott ránk Eszter, az akaratos, szorgalmas kislány. Így ébredtünk ezen a péntek reggelen.

Ja, és már majd egy hete beszél is. Igaz a szókincse egyenlőre a "te" szócska ismétléséből tevődik össze, valahogy így: tetetetete

Azt hiszem nem rossz ez úgy, hogy még 8 hónapos sincs. S bár nem tehetek róla, mert ez mind az ő érdeme, de azért roppant büszke vagyok ám! :-)

Firefox

Ma olvastam egy tök jót az www.ubuntu.hu oldalán:

"A Firefox a gyengék útja.Az igazán férfias, az Explorer. Kaland, Veszély, Kockázat!"

Múlt szombati viharok

Az elmúlt szombaton viharok dúltak. Nem csak metorológiailag (de hülye szó, próbáljátok meg Ti is leírni!), hanem érzelmileg is.
Nem gondoltam volna, hogy a MÁV bennem is fel tudja korbácsolni az érzelmeket, de sikerült nekik.
Szombaton szerettem volna Fizika előadásra utazni a távoli Óbudára. Különös fontossággal bírt volna az esemény számomra, hiszen elkészített házi feladatom utaolsó beadási határideje volt ama nap.
Mikor elindultam gyalogosan az állomásra, még nem sejtettem, hogy mi fog történni velem. Ugyanúgy mentem, mint máskor...
Aztán a menettérti jegy (1800Ft) megvásárlása után lesátáltam a 4-es vágányhoz, csakúgy, mint máskor. Ott azonban az égre emelve tekintetem feltűnt annak szokatlan sötétsége, mely nem tükrözte a napszaknak megfelelő átlag állapotot.
- Húú, mekkora vihar lesz - Gondoltam. És igazam lett.
Iszonyú jégeső és szélvihar jött, ahogy azt a hírekből biztos mindenki látta is.
Még az is megfordult a fejemben, hogy nem mennek majda vonatok. És igazam lett. Illetve nem. Illetve csak elméletileg. De nézzük csak, mi is történt.
Sok összebújt ember keresett menedéket az üvegfolyosón a vihar elöl, mikor a hangosbemondóban a megszokott férfigéphang helyett egy hús-vér nöi hang közölte, hogy "Nincs feszültség". Hogy ez most egy titkos belső információ kiszivárogtatása volt-e, vagy mindenkihez intézte, nem tudom, mert nem szólított meg senkit a mondanója elején.
Azonban pár perc késéssel mégis begurult a vonatom. Szép, új, jó meleg. Már ledobva magamról a kabátot épp olvasni készültem Biff Evangéliumát, amikor egy kedves Nőgéphang közölte, hogy a rendkívüli időjárás miatt késni fog a vonat.
- Nem gond. -Mondtam magamnak.
Aztán később azt is közölte, hogy bizony a következő megállótól csak vonatpótló buszokkal lehet továbbközlekedni.
Na, ez már gond volt nekem, hiszen nem értem volna be órára. Felöltöztem és elhagytam a jó meleg járművet, hogy a sorsomat átkozva, vagy áldva, hogy nem kell bemennem a suliba elsétáltam a jegypénztárhoz, hogy visszaváltsam a jegyem.
Át is vette tőlem a néni, de felhíta a figyelmemet, hogy a kezelési költséget le kell vonja. Azt hittem ez csak pár fotint lesz, ezért nem is foglalkoztam vele. Aztán csak lestem, hogy az 1800ft-os jegyből még 1400-at sem kaptam vissza.
Na, ekkor rágtam be először.
Elmondtam az idős hölgynek, hogy mi történt, milyen információ hatására álltam el az utazástól, ezért nem tartom jogosnak a levonást, hiszen nem az én hibámból hiúsult meg az utazás. A hölgy erre közölte velem, hogy ők nem tudnak semmi ilyesmiről és a vonat is csak hat percet késett és már el is ment. Ebben igaza volt. Ahogy felbaktattam a felüljáró lépcsőjén, már el is indult a vonat. Tehát az volt az első hazugsága a Nőgéphangnak a vonaton, hogy késik.
Pár perces indulatos, de reménytelen szópárbaj zajlott le köztem és a pénztáros között, miközben már oda is eljutottunk, hogy adjanak egy fegyelmit a vonatvezetőnek, vagy rúgják ki, vagy mit bánom én. Miért ad fals információkat az utasoknak?
A tehetetlenségem nem hagyta, hogy feladjam és bár már elindultam hazafelé a kijáratból visszafordultam. Mi az hogy én bukjak még ennyi pénzt a mások hibájából és az előadást is elszalasztottam és pontokat is veszítettem mindezt a MÁV hibájából.
Visszamentem hát az információhoz és elkezdtem a furcsahangú bácsival egy újabb menetet.
Kiderült, hogy közben egy másik szerencsétlenül hiszékeny ember ugyanúgy járt, mint én és ő is elmondta panaszát a pénztárban. Ez oly mértékben előrelendítette az ügyem, hogy a pénztáros nénike visszafizette az egész vételárat, mert ahogy mondta, úgy tűnik igazat mondtam.
Páff! Itt rágtam be másodszor. Szóval csak nem hittek nekem.
Ennyit a MÁV-ról. Bár nem szeretek általánosítani, mégis majdnem hozzájuk vágtam, hogy "És még ezek sztrájkolnak!".
Na, mindegy! Nem tudtam mit tenni már. Az előadásról lemaradtam, a házimat csak reménykedhetem, hogy elfogadja a tanárnő utólag is.
Most pedig le is zárom ezt a bejegyzést, mert elég megalomán lett. Bocs mindenkitől, aki végigolvasta!
Megyek vissza dolgozni.

Letelepedés

Ma letelepedtem és várost alapítottam, mert még nem csináltam ilyet. Nincs semmi értelme, de nem baj. Az enyém.

Gyere Te is és nézz be hozzám!

Alone in the dark

Azt hiszem...nem...TUDOM, hogy ez kell nekem majd.

Techdemo az Alone in the dark-ról

Kamaszkorom egyik legszuperebb beszaratós játéka volt. Emlékszem milyen büszke voltam, hogy fel tudtam "törni". Ami annyit jelentett, hogy egy hexadecimális módban is működő szerkesztővel át tudtam írni a töltények számát a játék egyik fájljában (de hülye szó ez így magyarul).
Aztán már nyugodtabb szívvel lehetett durrogtatni a zombi kutyákat, hiszen a pisztoly tárjában #FF töltény volt.

Kemény vagyok

Ma olyan kemény vagyok, hogy a kávét is letüdőztem.

Érdekes most mégis álmos vagyok.

Zöld vagyok ma

"az ilyenek miatt fogunk kipusztulni, mer pazarolják a föld
energiaforrásait, fogadjun most is be van kapcsolva a numlock-od pedig nem
is használod a keypadot!"

Friss hírek a Máv-ról

Ezt most hallottam a rádióban:

"Minden sinen van a vasútnál."

Hmmm. :-)

Okosságok

- Senki sem tökéletes. Belőlem is hiányoznak a hibák...

- Ez most már örökké jó lesz egy darabig.

- Csak a hangom miatt nem lettem énekes.

- Mindenütt jó, de mindig elzavarnak.

- Az ejakulációról volt egy konferencia, de mire odaértem, mindenki
elment.

- Utánanéztem a családfámnak és rájöttem hogy én vagyok a gyökér.

- A dohányosok is emberek! Csak nem olyan sokáig...

- Finom a Kindertojás, csak a sárgáját nehéz lenyelni!

- Mi a különbség a teológia és geológia között? - Ég és föld!

Állati jó sport

Emberek! Ezt a videót kötelező megnézni! Én szétröhögtem magam rajta. De tényleg!

Kötelező!!!

A második

Igyekszem ezek után magamban tartani az efféle jó híreket, de ezt még megosztom veletek.
Eszter második foga is nagy sumákba kibújt. Szerencsére nem nagyon vettük észre a viselkedésén. Vagy már annyira megedződtünk a kezdetektől működő hasfájósságán, hogy ez már semmiségnek tűnt.
Szóval eddig megúsztuk azzal, hogy éjjelente fejenként 2-2 alkalommal ugrunk ki az ágyból, hogy a kezdődő nyöszörgést eldugaszoljuk a cumival. Ez szerencsére eddig 99%-ban sikeres volt.
Szóval vigyázzatok, mert Eszter szeret harapni és most már van is mivel!!!

Huhuhuhaaaahahaahaaa

Huhhahahahaaaaa, haahahahahahaaa. Ma ilyen kedvem van....hááááhááááha.

Miért?

Nem tudom. Talán mert sikerült "magjavítanom" egy tápegységet azokból, amikkel már több, mint egy hete szenvedek.
Nade, hogyan sikerült? Huhaahaahaaaaaa!

Valamit elpukkantottam benne és azóta jóóóóó! Huháháháhááááá!

Ez már maga a mágia!

Azóta csak ennyit tudok: Huhuhuuhuuhahaaaaa!

Mégegy hír

Egy szintén rendkívül fontos információ a nagyvilág számára, ami nélkül nem is tudom...talán a világ is megállna, ha nem tudná meg, de tegnap óta megint tudok sántítás nélkül közlekedni papucsban.

Ja, hogy azt sem tudtátok, hogy sántítok? Hát az úgy volt, hogy a dohányzás káros az egészségre. És ezt a sípcsontjaimon tapasztaltam.
Egyik kedves kollégám - aki dohányzik - megkért, hogy ha már úgyis kiugrok melóból, menjek be neki a közeli kisboltba egy doboz cigiért. Úgy lett. Azonban kifelé jövet páros lábbal olyan elemi erővel mentem neki egy kb. 30cm magasságban rögzített "láthatatlan" keresztvasnak, ami a napfénytetőt rögzítette a bejárat fölött, hogy belerengett az egész bolt. Ez múlt hét szerdán történt.
Azóta oly sokszor elgondolkodtam, hogy ki lehetett az az álla, aki íly módon tervezte meg a merevítést és milyen beteges elme szülhette ezt az emberiség ellenes meoldást. Könyörgöm! Miért nem rakott mégegy vasat keresztbe úgy másfél méter magasan is? Akkor biztos nem próbáltam volna átmeni rajta. Így meg pont kitakarta a kezem, ahogy raktam el a visszajárót a pénztárcámba, a föld felett sumák módon lapuló vasat.
Merje nekem mondani mégegyszer, hogy nincs passzív dohányzás és az nem káros a körülöttünk lévők egészségére!

Nagy hír

Hát tudom, nem mindenkinek, de nekünk nagy hír, hogy a múlt szombaton kibújt Eszter első fogacskájának csücske. És azóta lendületes tempóban növekedik. :-)
Csak így tovább!!!

A bárányok harapnak

Hmmm...ez nem is tudom miért, de felkeltette az érdeklődésem... :-)

Katt ide!

Ne szóójá be!

Csak a mihez tartás végett. Az én lányommal nem lehet soha elég óvatos az ember. Ez a szerencsétlen bárány is csak annyit vétkezett, hogy furcsán nézett...

Kicsit más vagyok ma (még)

Nade nem úúúgy. Kb. egy órája vagyok ébren, ha ébren vagyok egyáltalán, mert csupa hülyeséget csinálok.
-Félrebeszélek a pékségben és azt sem tudom mit kértem Csokis füstöltsajt, vagy kroásszános fánk? Az eladó lányok kedvesen mosolyogtak. Nekik legalább már szebbé tettem a napjukat, de legalábbis vidámabbá.
-Elindultam kimosni a bögrémet, amit még tegnap hagytam az asztalonál a munkahelyemen. Persze féluton a konyha felé vettem észre, hogy a bögre nincs is nálam.
-Megpróbáltam elindítani egy tápegységet, de amint ráadtam a feszültséget, hatalmas robajszerű morranással tudatta velem, hogy elötte meg kellett volna néznem milyen állapotban is van. Ugyanis hiányoznak belőle igen nagy alkatrészek is.

Na, ekkor döntöttem úgy, hogy inkább kávézom egyett mielött bármi mást is csinálnék.
Hát most kávézom és írogatok szegény, elhanyagolt blogomba.

Mindenkinek kellemes napot kívánok!

Bocs, ha valamit nem jól írtam. Örülök, hogy ha a billentyűzetet nyomogattam.

Kedves kis játék

A lenti kis játék kiváló stresszoldó. Ugyanis tuti önygilkos lesz a játékos és ezáltal megszűnik a benne tomboló feszültség.
Bár az is lehet, hogy nem önmagával végez az illető, hanem belép a sorozatgyilkosok klubjába.

Ninja