A per

Péntek délután megvolt a per. Már délelött 11-kor elindultam, hogy biztosan odaérjek. Abból indultam ki, hogy Tatabányán nem túl egyszerű például leparkolni a bíróság közelében még akkor sem, ha tudja az ember, hogy maga a bíróság hol is van.
Ilyen szempontból kellemesen csalódtam a helyszínen, mert mindjárt a város bejárata után öt percen belül már le is parkoltam. Igaz hogy elötte egy kanyart rosszul vettem, illetve egész pontosan nem váltottam sávot és már nagy ívben kerültem is ki Veszprém központjából az elkerülő útra, de ezt egy laza kis 10km-es plussz úttal korrigáltam is. :-)
Szóval megálltam egy McDonald's parkolójában és elhűlve vettem észre, hogy bizony a Mekinek is van parkolóórája. Hmmm. Mentségükre legyen szólva, hogy a Mekiben levásárolható a parkolójegy ára.
No, mindegy. Ezután jött életem eddigi legviccesebb tárgyalása. Az öreglány hozta a saját tanuit és az én vallomásom után őket hívták be. Elsőnek azt hivatta be az öreglány, aki állítása szerint tanúja volt annak a telefonbeszélgetésnek, amikor én visszamondtam a vásárlást. Erre a bírónő behivatta a tanut és megkérdezte, hogy jelen volt-e bármikor olyan beszélgetésnél, amikor Miskolci úr visszamondta a vételi szándékát. Erre a tanú határozott nemmel válaszolt. Itt már nekem kész börleszk volt. Magamban kuncogtam, hiszen nem akartam megsérteni a bíróságot, bár teljesen hasonló szituációk adódtak a továbbiakban is.
Ami érdekes volt még számomra, hogy kértem költségtérítést és a kiszámított benzinköltséget az ingatlanközvetítős srácnak kellett ott a helyszínen zsebből kifizetnie nekem. Erre ő nem számított és mivel csak bankkártyája volt, két perc szünetet tartott a bírónő, hogy mi ketten ki tudjunk menni egy bankautómatához. Hehe. Ilyet se hallottam még.
No, mindegy. Lezajlott ez is. Sajnos a végét nem tudom meg az ügynek, mert mivel már rám nem volt szükség és eljöhette, hát el is jöttem elöbb. Pedig azért kíváncsi lennék mi a sztori vége. Bár ki tudja? Lehet, hogy egy év múlva megint berángatnak valamiért az öreglánnyal kapcsolatban? Hamistanuzás?

Jopi menni veszprémi bíróság

Hát eljött az a nap, hogy el kell mennem tanuskodni Veszprémbe. Ma lesz az öreglány pere az ingatlanközvetítővel szemben jogalap nélküli gazdagodás címén. Tegnap este megpróbáltam felidézni a két évvel ezelött történteket, hogy hitelesen tudjak tanuskodni.
Hát az igazság az, hogy az ingatlanközvetítőt azért utálom, mert kicsalt tőlünk több, mint százezer Forintot, az öreglányt meg azért, mert egy évig űlt a pénzünkön és miatta felvettünk egy jó kis 20 éves személyi hitelt, amit a mai napig fizetünk.
Szóval egyik fél sem szimpatikus így azt hiszem teljesen objektív tudok maradni. :-)

Már csak az a kérdés, hogy odatalálok-e. Még soha nem jártam arra és talán Veszprémben is csak egy osztálkiránduláson voltam még általánis iskolás koromban. De ebben sem vagyok biztos. Na, mindegy. Délután fél kettőig csak odatalálok.

Bűnügyi napok

Tegnap Mandroka barátom arról számolt be blogjában, hogy az éjszaka közepén megzavarta álmát egy betőrő. Szerencsére hősiesen helytállt és elkergette oda, ahova való.
Engem pedig egy tértivevényes ajánlott levél várt otthon a veszprémi bíróságtól. Hmmm. Fogalmam nem volt mi lehet benne. Miután felbontottam, megtudtam, hogy a jó öreg Csaplár néni még mindíg nem nyugodott meg és nem szabadulok tőle. Tanuként beidéztek az ő perébe az ingatlanközvetítővel szemben.
Hozzáteszem, nekem személy szerint mindkettővel komoly problémáim voltak és mindketten súlyosan megkárosítottak anyagilag. Mind a kettő hazudozott nekem, nekünk.

Gyanítom az öreglány azt a pénzt akarja visszaperelni, amit a közvetítő cégnek fizetett, mivel nem jött létre az adás-vétel. Ebben igaza van. Viszont az ő állítása szerint én mondtam vissza az üzletet, az én állításom szerint pedig ő.
Tipikus egy állítás, egy tagadás szituáció. Kíváncsi vagyok hogy dönt majd a biróság.
Jövőhét pénteken tehát Veszprémbe utazom.