Aki már soha nem megy haza

Ma Budaörsön jártunk, vásárolgattunk. Minden nagyon szuper volt, jól elvoltunk a lányokkal egész délelött. Eszter még soha nem volt fent ilyen sokáig az ebéd utáni alvás elött és az autóban hazafelé szundikált el. Ennek örültem is, mert én is olyat láttam, amit még soha azelött. Az 1-es főúton egyszercsak rendőrök terelték az autókat egy sávba, s mikor közel értünk, láttam, hogy balest volt. Egy nagy pickup eleje volt egy kicsit összetörve, aztán egy iszonyatosan kicsire összetörött motor roncsot vettem észre. Kapásból mondtam Krisztinek, hogy ez tuti meghalt. És igen. Ahogy tovább gurultunk, akkor láttam meg az út közepén azt a fekete kupacot, aminek a végén két bakancsos láb lógott ki az egyik végén, a másikon meg egy kicsit kopaszodó fejtető látszott. Le volt fekete fóliával takarva, de a lényeget nem tudja egy ilyen műanyag zacskó eltakarni. Mert a lényeg, hogy alatta egy ember volt, aki már soha nem megy haza, akit hiába várnak már.
Hogy ki volt a hibás, nem tudhatom. Tulajdonképpen mindegy. Vége!

Így volt ez unokatesóm esetében is. Ő is az 1-esen ment, ő is motorral és egy szakítás után végre egy új kapcsolata alakult. Talán az első randi lett volna, de megelőzött egy autót, aki balra kanyarodott....Akár ő is lehetett a hibás. A lényeg, hogy már neki sem tudok soha többet odaköszönni nagy mosolyogva, ahogy mindig szoktuk, ha találkoztunk. Mindegy ki volt a hibás, ha már nem jön haza soha többet.

És eszembe jutott a sok idióta, akik szlalomoznak, és trükkösen, nagy büszkén előzgetnek és gondolom roppant jól érzik magukat közben, mikor belemennek a záróvonalos, emelkedő skanyarokba, hogy másodperceket, maximum perceket nyerjenek. De aztán egszercsak soha nem érkeznek meg.

Könyörgöm! Aki utazott már hosszútávon GPS-szel, az láthatja, hogy szinte NULLA időt spórol meg az ember, ha gyorsabban megy, mint a megengedett. Én jó példaként a németországi útjaimon láttam, hogy 1200km távolságon, ha autópályán 120 helyett 140-el megyek, akkor nyerek vagy 15-20 percet!!! Gondolkozzunk már. Egy 7-8 órás útnál ki nem szarja le, hogy 15 perccel később érek oda?

Mert a lényeg, hogy mindig hazaérjünk. Mert otthon várnak ránk!

Celebeszter

Nemrég volt a gyereknap, amin Eszter is aktívan részt vett. Most először szerveztek a Népház és a körülötte lévő ligetben gyereknapot és szerintem elég jó lehetett, mert Eszter nagyon jól érezte magát. Rengeteg ajándékot kapott, amit maga készített, vagy épp egy-egy másik, nagyobb gyerek segített benne neki. Pecázott, ugrálóvárazott és táncolt a koncertre (100 folk celsius). Ebben a táncolós állapotában figyelt fel rá a fotós, aki a helyi újságnak készített képeket. Kriszti mondta otthon, hogy a srác próbálta szemből lefényképezni, de ez ugye nem egyszerű nekünk sem, hát még egy Eszter témában amatőr fotósnak. Természetesen nem sikerült neki.
Aztán hétfőn a munkahelyemen Rózsika néni a takarítónő kérdezte, hogy Eszter benne van az újságban? Hát én nem tudom, mivel nekünk nem jár. Aztán anyu is felhívott ugyanezért. Szóval Eszter lányunk celeb lett! Benne van az újságban! :-)

A képen egyébként nem látszik jól, de ki van festve az arca, innen ered a kép címe is (egy pillangó van rajta), a hátán pedig egy hatalmas tündérszárny fityeg, a nyakában meg egy mackó lóg. Ennyi segítséget adok a megkereséséhez :-)