Időnként van úgy, hogy karbantartás miatt nincs a lakótelepen melegvíz. Szerencsére egy évben max egyszer van ilyen. Ilyenkor kicsit retró hangulatban melegítjük a vizet ahhoz, amihez melegvíz kell. Mosogatás, mosakodás, stb. Ilyenkor esetleg bevállalósabb pillanatomban hidegvízzel zuhanyozok és nagyon egészséges vasembernek érzem magam.
Tegnap elött azonban olyan dolog történt, ami még sosem. Nem csak melegvíz, de hideg sem volt estére. Hoppá! Így hogy legyek vasember? Így maximum büdös tudok maradni.
Na, gondoltam egyszer kibírjuk, mert muszály. Reggel azonban még mindig problémák voltak. Melegvíz ugyan lett, de hideg még mindig nem volt. És ez egy teljesen új szituáció volt. Hogyhogy melegvíz van, hideg meg nincs. Hideget tudunk melegíteni, de meleget hogy hidegítsünk?
A lépcsőházi pletykák susmogták, hogy valakinél csőtörés van/volt, csak nincsenek otthon. Azon gondolkodtunk, hogy ott ahol szép új ahtó van, vagy hevederzás, oda még csak be se lehet törni olyan egyszerűen.
Aztán délben, ebéd közben arra lettünk figyelmesek, hogy tűzoltóautó tolat a házunk elé. A lánglovagok levettek egy hatalmas aluminium létrát és odapróbálták az egyik ablakhoz. Gondoltuk, biztos így könnyebb behatolni azokhoz, akik nincsenek otthon. De ehelyett vissza is rakták a létrát a tűzoltóautóra és elmentek. Mindenesetre Eszternek nagyon tetszett a mutatvány. Hangosan köszönt és integetett a tűzoltóknak, hogy "Viszlát tűoltóbácsi!" és közölte velünk, hogy ha nagy lesz, ő is tűzoltóbácsi lesz.
Aztán egyszercsak lett hidegvíz is. Szóval ilyen izgalmak közepette telt el a nomád hétvégénk.
Ja, és egy kiegészítő információ. Na mihez kell még hidegvíz egy tömblakásban?
Hát a wc-hez :-)
