Gátvéder

Ha valaki tartalmas és igényes szórakozással akar kikapcsolódni, az tekintse meg ezt az oldalt. Kellemes kikapcsolódást! :-)

Pull over

A fenti cím a tegnapi vidám perceimről jutott eszembe, amit saját magamnak szereztem. Ráadásul véletlenül. Egyébként, ha valakinek nem jött volna egyből át, a "Pull over!" mondatocska egyik örök nagy kedvenc filmemben hangzik el, a Dumb és Dumber-ben, amikor is az opel comondor nevű járgányukkal hajtanak az országúton és melléjük hajt a motoros rendőr. Na, ott mondogatja a rendőr, hogy "Pull over!", mire idióta barátunk közli vele, hogy "No, it's a cardigan!"
Szóval én is átestem tegnap egy felsőruházatis, pulóveres kalandon. Munkahelyemen némi lustasággal és férfias praktikummal nem külön vettem le a pulcsimat és a pólómat az öltözőben, hanem összefogva, egyszerre. Gondoltam, mennyivel egyszerübb és gyorsabb lesz majd délután felöltözni ugyanilyen technikával.
Ez délután meg is történt. Egy laza mozdulat...sutty...és már indultam is. Nem sok helyre. Csak háromnegyed órát üldögéltem egy ingatlanközvetítőnél és a fél városon szambáztam végig mire hazaértem, ahol is óriási vigyorral realizáltam, hogy természetesen pont nem úgy vettem fel a pulcsit, ahogy általában szokták. Fordítva.
Nem baj. Nekem tetszett. :-)

Találós kérdés

- Hogy hívták Ben Hurt gyerekkorában?
- Hurka.

Eszembe jutottam

Valamelyik nap eszembe jutottam. Szerintem nem olyan furcsa dolog ez, mint amilyennek ebben a formában kimondva, vagy leírva hangzik, látszik. Mindekivel előfordul ez.
Konkrétan az történt, hogy felbukkant egy régi "kaland" az emlékeimből. Ezt az okozta, hogy elautóztam a kertvárosi körfolgalom felöl a buszvég felé és ez a szakasz volt helyszíne egy régi, majdnem csajozós esténknek, amit Jani barátommal éltem át.
Iszonyatos nagy nőcsábászok voltunk mind a ketten középiskolás korunkban. Ezt azt hiszem nagyon jól bemutatja a következő eset.
Akkoriban még kertvárosban lógtunk a legtöbbet a Janiéknál, aki akkor még szüleivel lakott. Hmm, ez a lógás is abból állt, hogy Amigáztunk a jó öreg Amiga 1200-esével. Ekkoriban döntött úgy George Lucas bácsi, hogy bizony digitálisan remastereli a csillagok háborúja trilógiát. És bizony aznap játszották a megboldogult Turul moziban eme remekmű, Birodalom visszavág című epizódját.
Egyrtelmű volt, hogy ott a helyünk. És az is egyértelmű volt, hogy nem tudunk időben elszakadni otthonról és lekéssük a létező összes buszt, ami csak egy kicsit is megközelítette volna a mozit. Ez Janival gyakran megesik/megesett. Ott volt már a péntek este negyed nyolc. A film fél nyolckor kezdődött és mi akkor rajtoltunk el kertvárosból.
Hát persze, hogy nekiálltunk futni ahelyett, hogy épeszű ember módjára belássuk, hogy moziéhségünket máskorra kell halasszuk. Futottunk....Az óra túl gyorsan ketyegett és a távolság túl lassan csökkent. Elértünk ahhoz a jó hosszú szakaszhoz, ami a híd felé vezet. Meglátunk egy csapat csajt, akik jókedvűen vihorásznak. Nem foglalkoztam vele, már megszoktam. Elfutunk mellettük. Pusmogás neszeit észlelhettük a mi lihegéseink közepette, ahogy elhagytuk őket. Futunk tovább. Én már nagyon izzadok. Csak reméltem, hogy nem csak én vagyok ezzel így. A lábaim már kezdenek vasrúdakra emlékeztetni. Mintha már nem élő testrészek lennének...Hangok..Futunk...Mintha valaki kiabálna mögülünk. Visszanézek futás közben és mintha a csajok lettek volna. Még nem lassítok, próbálok szólni az elöttem futó Janinak.
- Szerintem ezek nekünk kiabálnak, nem?
Lassítunk, de azért futunk tovább visszanézegetve. Most már látjuk, hogy integetnek is.
- Ezek tényleg nekünk szólnak. Mondom Janinak. Majd megkérdezem, hogy most mi legyen?
- Nem tudom, mindjárt kezdődik a film.
Kérdőn nézünk a csajok felé, akik az atlétákat megszégyenítő tempónk miatt már elég tisztességes kb. 100 méter távolból nem tudták eldönteni, hogy most akkor megálltunk-e, vagy tovább szerencsétlenkedünk nélkülük.
És mi tényleg azt tettük. A film is izgató volt számunkra, dehát mi van, ha ezek most hapsizni akarnának? Én legalábbis erre gondoltam. Hogy a Jani mire gondolt, nem tudtam.
Ekkor két bátrabb és bevállalósab csaj kivált a 4-5 fős csapatukból. Elkezdtek felénk sétálni.
És az óra most mintha még gyorsabban ketyegett volna. Te jó ég, mi lesz itt! Ideérnek még a film elött, vagy mi a fene legyen? Hát miért nem sietnek már? Nem érünk rá szórakozni. Elkezdünk lendületes karjelzésekkel kommunikálni feléjük, hogy iparkodjanak, mert nem érünk rá ott dekkolni, mikor a digitálisan remastered Birodalom visszavág kezdődik 5 perc múlva. Erre elkezdenek végre futni. Na, ekkor abbahagytuk a toporgást, mellyel magunkat akartuk megnyugtatni, hogy igazából sietünk. A csajok futottak, mi meg azért magunkban vívtuk a harcot, hogy most mi van, mi legyen. Mozi?...vagy csajok?
Odaértek.
- Sziasztok!
- Sziasztok!
- Mit csináltok? érdeklődtek a lányok.
Erre mi lihegve a futástól azt válaszoltuk, hogy moziba megyünk. De úgy, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne ezt ügetve tenni.
- ...
Itt jött az a kínos csend, amitől mindenki azt várja, hogy majd magától megoldódik.
Hát, nem. A lányok is rájöttek, hogy a tervük, hogy jöjjenek oda és szólítsanak meg minket már beteljesült, de többre nem készültek.
Kezdett még kínosabb lenni a szituáció. De számunkra nem csak kínos volt, hanem idegőrlő is, mert hát minden másodperccel értékes időt veszítettünk a film kezdetéig hátralévő időből. Ugyanakkor kellemes izgatottság bizsergetett, hogy ezek a lányok most tényleg ismerkedni akarnak velünk?
Aztán Jani barátom, mint már oly sokszor az életben frappánsan megoldotta.
- Ti nem jöttök? Kérdezte tőlük.
A lányok zavarodottan azt felelték, hogy nem.
- Hát, mi viszont sietünk. Akkor sziasztok! És megindult. Én pedig futottam utána.

Így történt. Megint majdnem csajoztunk. És ez jó érzés volt. Legalábbis nekem, mert így bármit elképzelhettem, amit akartam. "Mi lett volna, ha" filmek variációinak tömkelegét játszhattam le a fejemben, képzeletem mozijában. És nagyon valószínű, hogy az összes variáció sokkal jobb volt, mint a valóság lett volna.

Egyébként csodák csodájára odaértünk a moziba, csak a reklámokat nem láttuk a film elött. De azt akkoriban soha nem láttuk, mert 10-ből kilencszer ugyanúgy érkeztünk. Lihegve, izzadtan... (mintha csajoztunk volna?)

Családi élet - Családi ház - 2. rész

Folytassuk új sorozatunkat, de elötte nézzük meg mi történt az előző részben...
...Na, azt azért nem :-)
Tehát, akkor most vázlatpontszerűen a sztori:

I. Ház kinézve újságból.

II. Telefon: -"Jónapot kívánok! x vagyok és érdeklődnék az eladó házzal kapcsolatban."
-"Jó napot! Melyikről lenne szó?"
-"...? Hát, amit az újságban hirdetett." (apróhirdetés volt)
-"De ez egy közvetítő iroda"
Na, az ilyen telefonokat nagyon utáltam, mert rengeteg ilyen hirdetésre telefonáltam és az egészben az a legszörnyűbb, hogy a legtöbb esetben alig tud valamit az ingatlanról a közvetítő, de a címet meg nem mondja meg, hogy személyesen el tudj menni és megsasolni legalább azt, hogy érdemes-e bemenned, vagy úgyis mindjárt összedől. Nem, meg kell beszélni egy időpontot és majd ők megmutatják.
- Találkozó a közvetítővel, aki majd odavisz.
Haladunk a ház felé és a vidám közvetítő figura mellékesen megjegyzi, hogy reméli ma be tudunk menni, mert a fickó, aki a házban lakik, nem szokott megjelenni a megbeszélt időpontokra. Mindig valamelyik kocsmából kell előbányászni. Az előző vevő is megvette volna kézpénzre, de megunta.
Gondoltam ez jól kezdődik.

III. Ház megtekintése: - Hmm, az árához képest elég jól egyben van (romra számítottam 10,5 milláért Bánhidán)
- Megjelenik két nő is (kiderül, hogy rokonok (később kiderül, hogy tulajdonosok is)
- Bácsi (a lakó) sehol. Behatolás sikertelen.
- Kérdésem1: a mennyezet stukatúros? (nádbetétes megoldás, ami gyakorlatilag felújíthatatlan, csak eltakarható álmennyezettel)
- Feltünően aktív mami kapásból válaszol: Neeem, nincs itt semmilyen nád.
- Kérdésem2: a repedés a falon a hozzáépítés miatt van?
- Aktív mami: Neeem. Nem lett hozzáépítve. Bányakárosult, de már megált.
Itt kezd előszőr gyanús lenni aktív mami.
- Kérdésem3: csatornázott?
- Aktív mami: Persze. Igen.
Sikertelen behatolás miatt új időpont megbeszélése.

IV. Ház megtekintése 2: - Újra megjelennek a fent említett személyek.
- Bácsika sehol. Telefonálgatások. Hopp, már jön. Illetve hozzák egy autóval. Egy kocsmában halászta elő egy számomra ismeretlen szálon rokon.
- Benézelődés a házba. Rosszabbra számítottam.
- Aggódok a repedés miatt, mert bent is látszik. Bácsi megnyugtat, az csak a hozzáépítés miatt van.
Hoppá! Aktív mami gyanú beigazolódott. Ráadásul a mennyezet stukatúrgyanús. Újra rákérdezés. Válasz: nem. Hát jó.
- Összegzés: nem rossz. Lehet, hogy belevágunk, de megnézetjük szakemberrel. --> Új időpont.

V. Ház megtekintése 3: - 1. pillantás: ez a mennyezet stukatúros. --> Aktív mami (szakember ismerőssel) hazudik. Ebből még gáz lehet.
- Szakemberrel négyszemközt: azt mondja megéri. --> hajrá!

Szóval eldöntöttük, hogy belevágunk. Ehhez nekünk hitel kell. Milyen jó, hogy a közvetítő cég egyben hitelügyintéző is. Szakember ismerősünk figyelmeztet: ne rajtuk keresztül vegyünk fel hitelt, mert jutalékért dolgoznak.
Gondoltam.

És itt elérkeztünk a hiteligénylési procedúrákhoz. De ezzel majd csak a következő részben foglalkozunk. Addig kellemes izgulást :-)

Vajon sikerül hitelt igényelnünk? Megkapjuk a megfelelő összeget? Lenyúlnak-e minket az irodában?.......Megtudhatják legközelebb!

Családi élet - Családi ház - 1. rész

És majdnem úgy lett, hogy elköltözünk a városból. Iiiilyen közel voltunk ahhoz, hogy dadi gyerek legyek. Mármint Dadra költözve. Iszonyatosan jó házat találtunk, ami szép és jó és olcsó és kalandos telek van hozzá, meg minden...csak a bejárás költségei meghiúsították. A munkánktól meg valahogy nem akarunk megválni, mert azért annyira nem akartunk vidékiek lenni, hogy mindjárt földművelésbe kezdjünk.

Egyébként ez a költözés dolog egy érdekes sztori mellékzöngéje csupán. Sokszor gondoltam már rá, hogy le kellene ide írni, csak olyan hosszúúúú. Elég az hozzá, hogy ha megtettem volna, akkor augusztus óta folyamatosan lenne mit irogatnom.

Na, tessék! Mégis kedvet kaptam hozzá. Szóval augusztus végefelé kinéztünk egy megfelelően olcsó, megfelelően lepukkant (e két dolog összefüggésben áll egymással) házat. Felcsillant bennünk a remény, hogy kiszabadulhatunk a tömblakásból. Juhhéééj!...
Ja. Most már november közepe van és eljutottunk odáig, hogy épp elegünk lett az eladóból. Egy mamival tartjuk a kapcsolatot a házzal kapcsolatban, ugyanis egy kezünkön megszámlálhatatlan tulajdonosa van/volt a házikónak, amiben még egy haszonélvező is lakozott.
Jól hangzik mi? Lesz ez még jobb is! De nem ma. Most inkább már inkább lefekszem.

Nosztalgia

Ha valakinek egy kis gyermekkoridézésre támad kedve, vagy csak le akarja mérni a reklámok kishazánkban végbement evolúciójának mértékét, tekintse meg az alábbi linket:

Reklámok

Zene és Tálentum

Ha van egy kis időtök, nézzétek, s hallgassátok meg ezeket:

1. Nem normális, de jó értelemben (és ráadásul időmilliomos)
2. Na, ő a tálentum

(Ja, lehet, hogy várni kell az első videónál elég rendesen, mire elindul)

Targoncás oktatófilm

Szerintem mindenképp nézzétek végig. Bár lassan indulnak be az események, megéri végignézni :-)

Csak 18 éven felülieknek!

Szerintem jó!

Mivel még mindig itthon vagyok és nem a francia borokat kostolgatom, megosztok egy jópofa "videót" Veletek. Szerintem jó. Nézzétek meg!

Megin aszittem

Aha, megint azt hittem, hogy...pedig nem. Most jött az újabb telefon.
Szóval most már inkább nem nyilatkozom a francia utamról. Majd egyszercsak jönnek a képek...

Aszittem

Ma írogatok ide egy kicsit. Számomra meglepő. Hogy miért? Tegnap délután közölte velem a Főnök, hogy akkor holnap irány Párizsba, egy kis munkára.
Eddig oké. Ezt már megszoktam a szépemlékű Artesyn-nél (előző munkahelyem).
Másnap összecsomagoltam és vártam az indulást, mely elött azonban fél órával kaptam egy újabb hívást, mely olyan hirtelen jött, mint az előző. Mégsem megyek ma. Hanem inkább holnap. Perzse a jegyem már megvolt, a szálloda foglalásom és az autóbérlésem is. No, nem baj.
Szóval akkor holnap elmegyek Párizsba, de utána jelentkezem. Nem igérem, hogy hú de jó képeket fogok készíteni és közzétenni, mert az időbeosztásom kábé egy-két wc-zést enged majd csak meg. De azért igyekszem majd. Legfeljebb felrakok régebbieket. Ez lesz ugyanis a negyedik utam a croissant (vagy hogy írják?) hazájába.
Nem is rossz ötlet. Készítek majd egy galériát céges utazásaimról. :-)

Na, viszlát pár nap múlva!

Jonathan Yuen

Ez a fazon tud valamit. Engem megfogott azzal, amit csinált. Grafikus a csávó és szerintem elég jó önreklámozó oldalt kreált. Innen is látszik, hogy nem kell 6 millió színben pompázni valaminek, ahhoz, hogy szép legyen.
Engem mondjuk a "homok rajzok" is lenyűgöznek. Valamelyik közszolgálati csatornán láttam annak idején, mire képes egy két emberke egy marék homokkal, és a fénnyel.

Na, szóval szerintem érdemes ide kattintani!