Laborozok

Egy hét Finnország után egy hét munka. Most viszont jön egy hét labor. Mérek majd és mini zh-kat írok reggeltől estig. Nem örülök neki. Elvonatozok egy vagyont a jövő héten. Hétfőtől szombatig minen nap megyek Óbudára a suliba. De utána végre kezdődik a nyári szünet.
Ja, a sulival kész kálváriám volt. Az a képzési forma, amibe én jártam, gyakorlatilag kihalt. Nem tudtam folytatni. Most át kellet kérnem magam az új képzésre, ami azt jelenti, hogy gyakorlatilag plussz egy évet jelent már megint. Úgy látszik ez egy soha be nem fejeződő iskola lesz nekem. De egyenlőre még csak a kérelmet adtam be. Előre látom mennyi bonyodalom jön még ezzel kapcsolatban. De azért optimista vagyok. Majd meglátjuk.

A sajt

Délután letettem magam mellé az íróasztalra a sajtot, amit említettem már korábban. Ma ezt harapdáltam vacsorára. Este, mikor el akartam pakolni a laptopot a holnapi utazásra, megcsapta az orrom a szele. Tényleg nagyon büdös. Gondoltam lefényképezem. Mikor egy kicsit odébb tettem, észrevettem, hogy már elkezdte maga alatt kikezdeni az asztal lakkozását. Azért ez durva. Be is rakom nektek ide a képet róla. Komment csak annyi lenne hozzá, hogy amikor először csomagoltam ki, akkor a zöld foltok még rendesen szőrősek voltak, ahogy egy penésztől azt megszokahttuk. Két nap alatt úgy látszik tovább érett a dolog.

Nekem megvolt Helsinki...

Kb. fél órája értem haza. Durván 5 és fél órát gyalogoltam. Gondoltam meg sem próbálom a tömegközlekedési eszközöket, mert azt sem tudtam hová megyek. Hát nekivágtam nagyjából annak az iránynak,amerről tegnap a taxissal jöttünk. Bár eltartott egy darabig, de fokozatosan közeledtem a központ felé, így láttam a külváros evolúcióját, ahogy belvárossá és központtá alakul. Rengeteg boltot láttam, de nagyon sok zárva volt. Hát nem hiába van nemzeti ünnep. Kezdtem egy kicsit aggódni is, amikor az éttermeket is zárva találtam. Pedig úgy terveztem, hogy valami beülős kaját eszek ma. Na, majd meglátjuk.
Majd másfél óra séta után éreztem, hogy jó helyen vagyok. Nyüzsgő főváros, tengerparti kikötő minden ezekre jellemzőjével. Túristák, nyitott boltok. Hurrá!
Bár nem olvastam utána, de arra következtettem, hogy Helsinki erős orosz hatás alatt fejlődött ki. Egész konkrétan II. Alexander volt nagy hatással a városra. Egyébként érdekes, de már megérkezésem és az első sétám óta volt olyan érzésem, hogy mintha egy volt cocialista ipari városban lennék. Az épületek és lakótelepek stílusa mind-mind erre utal.
Hát talán ezek szerint nem is véletlenül.
Sétám közben kattintgattama fényképezőgépemet, de meg kell mondjam Helsinki szerintem nem aza város, ami tipikus túristaparadicsom. Én biztos nem jönnék el ide nyaralni. Persze mint minden tengeri kikötővel rendelkező nagyvárosnak megvan a maga utánozhatatlan hangulata a sirályokkal meg a hajókkal, meg mindennel ami ezzel jár.
Egyébként a sirályokról jut eszembe, hogy átsétáltam egy piacon is, ahol cseresznyét és érdekes módon zöldborsót is árultaka túristáknak a sok szuvenyír között. Épp az egyik cseresznyést néztem, mert hatalma szemek voltak a oulton, amikor egy sirály arra repült és leszállás nélkül felkapott két szem cseresznyét. Hehe. Tetszett a performansz. A zöldséges néni csak unott képpel tapsikolt kettőt és nem is foglalkozott vele.
Utam során láttam templomokat. Ezek is erősen orosz beütésüek voltak. Eddigre erősen jelezte már a hólyagom, hogy lassan legyőzi a tudatom ha nem könnyítek rajta. Azonban hiába kezdtem el nézegetni a vendéglátóipari egységeket mindegyik zsúfolva volt. És már enni is szerettem volna. Az egyik mellékutcában megláttam egy tök üres Chili nevü kajáldát. Na, mondom ezt kipróbálom. Eszek kebabot. Bementem és látom a wc ajtón, hogy 1Euro. Mármint a wc. Nahát, micsoda vendéglátás ez? El is ment az étvágyam a kebabtól.
Eszembe jutott, hogy láttam egy Mekit út közben. Elindultam hát visszafelé, mert már amúgy is hazafelé vettem az irányt. Azonban odaérve megláttam mellette egy Southern fry chicken vagy milyen nevű gyorskajáldát. Gondoltam, akkor nem mekizek, mert olyat már ettem, ilyet meg nem. Beléptem, már erősen feszülő hólyaggal, de nem volt senki a pultnál. Egy nő kolbászolt fel és alá, de egyszerüen nem vett tudomást rólam. Álltam ott csendben és már kezdtem arra gondolni, hogy ebből mégis meki lesz. Na, gondoltam le vagytok tojva, bemegyek addig a wc-re. Hát nem zárva volt? Vissza a pulthoz. Várok tovább. Jön a nő. Elém áll a pultnál, majd továbbáll. Hát mondom ilyen nincs. Már épp sarkon akartam fordulni, mire végre elkezdett hozzám azon az eszement fura nyelvén beszélni hozzám. Angolul közöltem, hogy nem értem, mire ő folytatta tovább. Nem baj. Kinéztem a képekről egy wrap chicken-t, ami olyan mint egy tako, csak csirke van benne. Na, ezt megértette, meg a coke-ot is. Aztán kérdem, hogy hazsnálhatnám-e a toalettet? Erre a kezembe nyomott egy fém táblácskát, amire 27 volt írva és arra mutogatott miközben finnül csicsergett. Mondom neki zárva volt az ajtó, hogy tudok bemenni. Ekkor szólalt meg először angolul és közölte, hogy nem beszél angolul. Na, jó. Belefáradtam. Fogtam a kólámat és a 27-esemet és lepakoltam egy asztalhoz. Ahogy elkezdtem vetkőzni, látom, hogy a nő mutogat nekem a wc felé és a pultnál nyomogat egy gombot, mire elkezdett berregni a wc ajtó, mint nálunk a lépcsőházajtó, ha kaputelefonnal kinyitják. Hoppá! Megértettem. Spuri az ajtóhoz. Már nem berreg és zárva. Vissza a pulthoz. Mutogatom neki, hogy nem nyertem. Erre elment megint megnyomni a gombot. Futás az ajtóhoz. Eddigre már egy másik srác is ott állt és ő is az ajtót próbálgatta kinyitni. Neki sem, nekem sem sikerült. Újra mutogatok a nőnek, aki erre már teljensen kivan. Már meg sem nyomja a gombot. Ám egyszercsak hallom, hogy kattog a zár a budiajtón és kijött belőle egy csaj. Hát ezért nem nyílott, mert belülről is be volt zárva. És így kiderült, hogy egyszemélyes. Viszont a srác bement. Na, nem baj. Most már nyert ügyem van, mert addig ott állok, amíg ke nem jön. Így tettem és a tervem sikerrel járt. Bejutottam, megkönnyebültem. Viszont még életemben nem láttam olyan wc.t, mint itt. Az ülőke nema szokásos módon a falhoz közel volt elhelyezve, hanem jóval távolabb. akár mőgé sétálhattam volna. Hogy ezt milyen elgondolásból csinálták meg így. Jóhogy nem a szoba közepén volt.
Miután megkajáltam elindultam hazafelé, mert már úgy éreztem legyalogoltam a lábam és a derekam is panaszkodott már. Visszafelé majdnem eseménytelen volt az út, de olyan fél kilométerrel a cél elött bizony rámtört az a dolog, amit a farizmok erőteljes feszítésével tud az ember csak kordában tartani. Egyből eszembe jutott a wrap chicken öntete. Jaj, csak bírjam ki.
De szerencsére kibírtam. És az eső is az utolső kanyarban kezdett rá komolyabban.
Hát kábé ennyi volt a nagy séta. Viszont nem tudtam bevásárolni, mert délután egykor bezártak a boltok. Pedig holnapra kellett volna vennem enni és innivalót. Lehet, hogy kifosztom a minibárt. Még nem tudom. Maradt még egy kis kolbászom meg valami szörnyű káposztasaláta szerüségem a hűtőben. Nomeg az a negyon büdös sajt, ami egyébként egész jó volt. Tegnap este azt nyammogtam.
Na, azt hiszem mára ennyi. Holnap hétre ki kéne érnem a reptérre, aztán go home. Búcsuzóul ideszórok egy pár képet, amit ma csináltam.
Ciao.

Ja, elöbb még iderakom ezt a képet érdekesség képpen. Ezt tegnap éjfélkor csináltam:

Ilyet még nem láttam vazze! Benne van a daru az épületben!!!

Reggeli állapotok

Felébredtem a szobámban. Na, mondom most már biztos ki tudja hány óra van. Egyébként a már említett szuper záró függönyök miatt tényleg nem tudja az ember, hogy milyen napszakra nyitja a szemét. Azt hittem aludtam egy hatalmasat és talán már a déli harangszó ideje van, de megnézve az órámat kiderült, hogy 5:55 volt. Hmmm. Akkor alvás. Csak a belső órám állt át végre az itteni időzónára, mert 6-kor szoktam kelni otthon.
Megpróbáltam visszaaludni. Sikerült. 9-ig aludtam még egy jót. Tudom irígylésre méltó. Ki is élveztem. Egy kisgyermek mellett ez egy felbecsülhetetlen értékű dolog. Bár azért hozzátartozik az igazsághoz, hogy hétvégente Krisztinek hála be tudok aludni otthon is. Innen is köszönöm neki!
Szóval felkeltem és gondoltam egy nagyot. Ma a szállodában reggelizek. Mármint az itteni étteremben. A végén majdnem sietnem kellett, mert csak 10-ig van reggeli idő.
Lelifteztem a másodikra és nagy lazán be akartam slattyogni, de volt ott egy küszöb. Sehol az égadta földön nincs küszöb a szállodában, csak az étterem bejáratánál. Hát Jopi megtalálta. Szóval sikerült betoppannom a reggelizőbe, mert elakadt az egyik lábam, amivel kapásból magamra tudtam vonni a figyelmet. Miután tisztáztuk a személyzettel, hogy én most itt reggelizni szeretnék, de nem jelentettem be előre és írják a szoba számlájára, eltelt vagy 5 perc. Kiderült, hogy tanuló volt a kiscsaj, mert az öreg róka megmutatta neki mit kell ilyenkor tenni.
Oké. Magamhoz vettem a svédasztalos terítéket és bekajáltam. Gondoltam bedobok egy kávét a végére, mert úgysem volt olcsó a kaja, hát amit lehet kihasználok. Volt ott egy kávéautomata. Gondoltam olyan, hogy megnyomom a kávé gombot és kinyom egy adagot. Alátettem hát a bögrémet és nyomtam. A kávé jött. És jött. És nem akart megállni. Mikor már majdnem tele lett a bögre, gyorsan megnyomtam mégegyszer a gombot, mire megállt. Na, mondom ennyit az automatikáról. Ott álltam egy tejes bögre kávéval, majdnem szinültig tele a fekete lével. Természetesen épp arra jött a leány, aki a betoppanásomat és premier plánba látta. Megnézett most is. Gondolom sikeresen megformálta magában a véleményét a hülye külföldiről, aki betévedt a városba.
Szóval ott álltam vagy 3 deci feketével. Azért még rácsöppentettem egy kis tejet és amikor a cukorra és a kiskanálra gondoltam, eszembe jutott Archimedes. Azért is beleteszem. És sikerült.
Miután elkortyolgattam a kis doppingszert, feljöttem a szobámba és szerintem végigpörgöm anapot. Bár az ég hol beborul, hol kiderül, én nekivágok a nagyvárosnak. Legfeljebb szarrá ázom.
Szoval most pakolok és irány egy egésznapos séta. Szerintem hullafáradtan megyek haza. De nem baj.
Ha túlélem anapot, akkor még este jelentkezem.
Ciao!

Mission completed

Jelentem, meló befejezve.
Ma nyolckor keltem. Mégis úgy éreztem, mintha megint hajnal lenne. Nem sikerült kipihennem magam. A derekam fáj a karjaimmal egyetemben. Izomláz, izületi bántalmak, stb. Nem influenzás vagyok, csak úgy látszik öregszem.
Szokás szerint betaxiztam munkába, ahol 9 órakor már működtek a recepciós lányok. Nem úgy , mint tegnap regel hatkor. Kértem, hogy szóljanak Mikko-nak, aki a projectünkért felelős. Telefonoztak neki és közölték, hogy 10 perc múlva itt lesz. Azt hittem meetingje van. Affenét. 10 perc múlva jött melózni. Üdvözöltük egymást, s megkérdezte, hogy találtam-e rossz terméket. Mondtam, hogy még nem. Erre kezet akart rázni velem és megköszönte a munkámat. Hoppá-hoppá, még csak most jöttem. Ő meg azt hitte, hogy már végeztem is.
Na, mindegy. Bementem a helyemre, mely egy kis gurulós asztalka volt, amin épp elfért a laptop meg egy tápegység a +5 voltnak. De mikor odaértem, egy dupla szendvics, önygújtó, bicska és dohány várt rajta. Na, gondoltam, milyen kedvesek az itteniek. Mennyi mindennel várnak. De inkább úgy döntöttem, hogymégsem teszem magamévá egyiket sem.
Kb. két óra alatt kivégeztem a munkát. Találtam 4 rossz terméket. Ilyen sem szokott lenni az ilyen külföldi kiruccanásoknál, így meglepődtem. Na, mindegy. Összecsomagoltam és konstatáltam, hogy a szendvics és társai tovább szomorkodnak magányukban az asztalon. Elköszöntem tőlük.
Kértem egy taxit a recepciós lánytól, ami meg is jött. Mondom Holiday Inn, Helsinki és felmutattam a címet tartalmazó papírkát is a soförnek, mert meg sem próbálom kiejteni az itteni utcaneveket. Ki tudja hová vinnének. Ahogy tegnap említettem, hogy minden taxis másfelé jár, ma is beigazolódni látszott. Viszont a mai útvonal tetszett, mert úgy nézett ki, hogy a belvároson átmentünk. Kicsit gyanús volt a sofőr, mert már 6 Euro-val többet mutatott a taxióra, mint szokott és még sehol nem volt a hotel. Na, gondoltam ez lenyúl engem. Aztán megállt egy Holiday Inn elött, ami nem az volt, ahol én lakom. Upsz. A sofőr bácsi sűrűn elnézést kért és megállította az órát. Így a további utat nem számlázta. Amúgy 30,20Euro-nál állt meg.
Ezután végre megérkeztünk az én szállodámhoz, de jól megjegyeztem az utat, amerre mentünk, mert holnap megpróbálok arra sétálni, hogy bejussak a központba. Kicsit nyüzsgősebbnek tünt, mint az üzleti negyed. A taxis bácsi azt mondta, hogy sajnálja ami történt és csak 25 Euro kell fizetnem, mert a 30,20 az sok lenne. Mondom OK. Viszlát és kösz a városnézést!

A szobámban most végre leheveredek egy jó kis forró zuhany után és megnézek mégegy filmet. Úgy döntöttem, hogy ma nem megyek sehova. Kajám van, innivalóm van, viszont ki szeretném pihentetni a derekam, mert tegnap ismajdnem beállt másfél kilóméterre a hoteltől a délutáni sétám alatt.

Holnap viszont azt tervezem, hogy egész nap elcsavargok. Megnézem én magamnak most már ezt a helyet. Csak van más is a Lidl-ön kívül.

Na, megyekpihizni. Szerintem megérdemlem. Kihajtottam magam az elmúlt másfél nap alatt. Dehát mindent a cégért és az elégedett vevőkért!

Azt hiszem a Stalkert nézem meg, vagy a Next-et. Még nem tudom. De lehet, hogy mind a kettőt.

Vejnemöjnen földjén járok

Nos, tegnap este kinéztem az ablakon és rájöttem, hogy miért vannak a függönyök szélei a falhoz tépőzárazva. Ugyanis még nincs itt a nyár, de bizony este tizenegykor még "világos" volt. Hajnal 5-kor meg már verőfényes napsütés. Szerencsére a függönyök olyan vastagok és trükkösek, hogy akár délben is koromsötétet tudok csinálni a szobában. Hogy örült volna ennek az Álmatlanságban Al Pacino.

Ma, sajnos nagyon korán keltem. Legalábbis hozzám képest. 5:10-kor ébresztett a telefon. Gyors készülődés után elkaptam az egyetlen taxit, ami a hotel elött ácsorgott és berobogtam munkázni. Ott meg bizony annyit dolgoztam, amennyit először majd három napra terveztem. AZért húztam bele, mert itt pénteken munkaszüneti nap lesz, így csak két napom volt, hogy 150 terméket megvizsgáljak. Ja és persze azért is, mert ahogy ilyenkor az lenni szokott, az e-mail-ekben előre lefikszált 150 darab már kb. 190 volt mire ideértem. Persze ezt csak nap közben tudtam meg, amikor már azon filózgattam, hogy nemhogy 12 óráznom nem kell majd, mint ahogy azt terveztem, de még a nyolc órát sem kell lenyomnom. Így viszont egy igen hajtós napom volt és a nyolc órás munka után úgy le voltam fáradva, hogy bár már csak kb. 2-3 órás meló volt hátra, nem bírta volna a derekem. Bizony megemeltem ma kb. 140 db 10 kilós kütyüt és forgattam és kicsomagoltam és becsomagoltam és kész vagyok. Délután kettőkor megpróbáltam hazajönni, de közölték, hogy nem tudnak txit hívni, mert akkor a forgalom, hogy nem tudnak fuvart vállalni. He? Milyen főváros ez? Vagy műszakváltáskor a melósok ennyien mennek haza taxival?
Na, mindegy. Megittam egy Pepsit az automatából a kantinban, ami igen drágának tűnt nekem a maga 1,70 euro-s árával.
Miután megjött a taxi hazamentem. Érdekes, hogy eddig minden taxis másfelé tette meg ugyanazt az utat.
Olyan fáradt voltam, hogy úgy döntöttem, ledőlök és megnézem a Boratot, mielött bármi mást csinálnék. Kellett is. Majdnem el is aludtam.
Ezután hazatelefonáltam mert otthon közben - ahogy ilyenkor lenni szokott, ha nem vagyok otthon - probléma volt. Zizegett a kismegszakító szekrény és égett szag volt, ha bármi komolyabb teljesítményű villamos berendezés be lett kapcsolva (mikró, mosógép). Legutóbb, amint kitettem a lábam Franciába, a felettünk lakó áztatta el a lakást.
A lényeg, hogy este apu megnézte és kijavította az égett dolgokat és már rendben van minden. Legalábbis remélem.

Miután szusszantam a Borat alatt egy másfél órát, összeszedtem az energiám, hogy tegyek egy újabb sétát a városban. Most messzebre akartam merészkedni és reménykedtem valami meleg kajában is. Nem akartam ma is kolbászt vacsizni.
Elindultam és le kellett fényképeznem illusztrációként, hogy el tudjátok képzelni a Finn nyelv szépségeit. Személy szerint azt gondolom, hogy annak idején szivatásból adták ezt a nyelvet ennek a népnek. Ajánlom a lenti képen lévő ház feliratának második sorát. Az a sor bizony csak egy szó.

Néha megpróbálom magamban kiolvasni az itteni feliratokat, de valahogy mindig az jut eszembe, amikor részegeket szivatnak a moszkvicsslusszkulccsal.

Sétám közben megpillantottam egy érdekesnek tűnő ojjektum tetejét, amit követtem. Szerintem valami helyi nevezetesség, de ezt képtelen vagyok kinyomozni. Bocs, de minden svédül és finnül van írva. Szerintem templom.

Ekkorra már újra elkezdtem érezni a talpaim és derekam és rámtörni készült újra a fáradtság. Visszafordultam. Még odautam közben felfedeztem egy hamburgerest. Itt Hesburger a helyi McDonald's. Beugortam, mert úgyis elkezdett esni az eső. Ettem egy dupla big mac menü szerüséget, de szerintem sokkal több cucc volt benne, mint otthon tennének bele. Vastag szelet uborka és kitüremkedő szósz. Otthon nem nagyon kell törölgetnem a számat evés közben, de itt még néha tána fülem is olyan lett. Na jó, ez tulzás, de néha zavarba jöttem, hogy úgy eszek, mint egy malac, de aztán úgy döntötem természetes leszek. Hamburgert úgysem késsel villával eszünk. Tehát ugorhat a protokoll.
Miután bekajáltam, elindultam vissza a hotelba. Útközben egy kis kiosk-ba ugortam be vásárolni a Lidl helyett és megvettem a holnapi ebédem. Valami saláta. A félelmetes az, hogymég angolul sincsa a kajákon semmi, úgyhogy minden, de minden kaja csak látvány alapon kerül a kosaramba,ami alapján megtippelem, hogy mi lehet az. Így vettem egy sajtot is, amit ránézésre Camamber tipusúnak tippeltem. Aztán amikor a pénztárnál pakoltam el a cuccaimat, megcsapta az orrom egy érdekes szag. Bizony olyan büdös volt a sajt, hogy a kezem azóta mosom. Otthon ki is bontottam gyorsan és nem tudom mostanáig eldönteni, hogy ennek gyárilag kell zöld penészfoltosnak lennie, vagy csak helytelenül tárolták, ugyanis másfél hét múlva jár le a szavatossága. Mindenesetre bátor voltam és beleharaptam. Pedig úgy nézett ki, mint amikor iskolás koromban benne felejtettem az el nem fogyasztott szendvicsemet a táskámban és megbújt annak egy zugában olyan másfél hétig. Folpackban!!! Tudjátok Ti is miről beszélek.

Oszt most itthon vagyok és épp írogatok. Úgy tervezem holnap kb 9-kor megyek be melóba. Aztán 2-3 óra múlva dobbantok. Mivel viszonyag sok időm lesz, megkeresem a tegnap távolban látott vidáparkot.

Mára ennyi Emberek! Illetve még beszúrom ide annak a képét, akire nagyon sokat gondolok az anyukájával együtt. Már most látszik, hogy zseni! :-) Legalábbis a frizurája már megvan hozzá. Einstein elbújhat. Ja, hogy már nem él. Na, ez a szerencséje.

Úgy érzem kipurcant a Derekam. Sándor! Egy hét szabi!

Helsinki még nem tudom, hogy nyugat-e

Most egy külföldi tudósítás következik. Éppen a Holiday Inn Helsinki-i hoteljában ücsörgök a 7. emeleten a 716-os szobában. Egyébként trükkösek, mert nincs ám 716 szoba, csak 244. De nem ez a lényeg. Van 3 szauna, konditerem és még ki tudja. A lényeg azonban az, hogy van internet, különben most nem tudnám ezt megírni.
Egyébként köszönet Beef-nek amiért kölcsönadta az útra az usb-s wifi cuccát. Bár nem azt használom, ugyanis az nem ingyenes. Viszont a kábelen ingyé gyün-megy a net.

De kezdjem a nap elején.
Kedves kollégám, Johny felszalajtott szuper Seat gépjárművével Ferihegyre. Pikk-pakk fent voltunk így a bekalkulált Budapest dugók és utlezárások kimaradása miatt ott ücsörögtem 4 órát.
Ez sok, de meglehetősen hamar elment az idő, mert Biff evangéliumát olvasgattam, ami még mindig szuper. Csak ajánlani tudom, ha vihogni akartok. Persze csak akkor, ha nem vagytok érzékenyek a vallási témákban, mert bizony Jézus sztoriját adja elő úgy,ahogy sehol máshol.
Kicsit később a kicsit ütött-kopott mp3 lejátszóm került elő, amin Metallica-t hallgattam. Szerintem valami nagyon jó a Garage 2-es cd-je, amin feldolgozásokat adnak elő. Ahogy a Queen Stone cold crazy-je pörög rajta és a So what című PRC himnuszról ne is beszéljek.

Amikor már majdnem jött a beszállás ideje, valami furcsa sipoló hangra lettem figyelmes, ami véletlenszerűen ismétlődött. Először azt hittem, hogy hibás az mp3, de aztán észrevettem, hogy a velem szemben ülő nyugdíjasklubb egyik öregasszonya beszélt olyan módon, hogy időnként szó szerint füttyhangok hagyták el a száját. Én nem tudom elképzelni, hogy bírták a társai röhögés nélkül hallgatni. Én gyorsan újra előkaptam a könyvet, hogyazzal álcázzam magam. Már eddig is jókat rötyögtem mögüle, így nem voltam olyan feltünő.

Maga az utazás nem volt esménydús. Olvasás, sonkás szendvics, kóla, kávé, landolás. Bár landolás elött már láttam, hogy igen vacak az időjárás Helsinkiben. Szakadt az eső.

AZt leszállás után megtapasztaltam milyen az unión belül utazni. Onnantól kezdve, hogy Ferihegyen a check in utáni biztonsági ellenőrzésen átmentem, a kutya ne fgolalkozott velem. Helsinkiben kiszálltama gépből, elsétáltem a poggyászomig, felkaptam és kisétáltam a taxikhoz. Még egy egyenruhással sem találkoztam, nemhogy elkérték vona bármiféle papíromat.
Tetszett.

Kislattyogtam hát a taxikhoz, ahol bevezetett módszerük volt, hogy csak érkezési sorrendben lehetett taxiba ülni. Szerintem ez így korrekt.Szóval sorrakerültem. Beállt az én taxim. Kiszált belőle egy nagydarab nő. Jé, gondoltam, egy női taxis, micsoda ritkaság. Bepakoltunk és elmentünk a gyárba, ahol most két napig dolgozni fogok. Ott megbeszéltem az illetékes sráccal, hogy fogok tevlkenykedni holnaptól. Miután ez megvolt, hívott nekem egy taxit. Meg is jött és kiszállt belőle egy nő. Hmm. Akkor ezek szerint mégsem olyan ritka ez a dolog. Ja, és még azt is hozzáfűzném, hogy mind a két txinak repedt volt az első szélvédője, amolyan Sándorosan. Gondoltam talán itt ez az előírás.
A második taxis nő megnyugtatott, hogy ez nem általános időjárás és megigérte, hogy holnap szebb idő lesz. Hát nem tudom hogy hajtom be rajta az igéretét, ha mégsem. Mert egyébként az eső azóta is folyamatosan esik.

Nade, megérkeztem a hotelbe. Holiday Inn. Szerintem király, bár eddig akárhány szállodában szálltam meg, bárhol a világon - és pedig megfordultam egy pár helyen - mindig volt reggeli a szoba árában. Hát itt nincs. És ahogy nézegettem igen borsos ára is van. 24 Euro. Mindegy, mert végülis úgysem tudnám igénybevenni, mert mire reggelizni lehet ,addigra én már elvileg dolgozom.

Miután kicuccoltam a szobámban, gondoltam felfedezem a várost és magamhoz veszek némi elemózsiát és itókát. Messzire nem jutottam, de szerencsére találtam egy Lidl-t. Kicsit féltem, hogy nem találok boltot, mert ez ak örnyék csupa irodaház és szálloda. A városköpont állítólag 5 kilóméter. De a lényeg, hogy találtam 5 perc séta után ezt a boltot.

A távolban feltünt egy vidámpark, illetve egy óriáskerék. Végülis ez még nem jelenti azt, hogy vidámpark, de meglehetősen erős a gyanúm.
Ebben a Lidl-ben beszereztem a létfontosságú élelmiszereket, ami a túlélésemhez kell. Kóla, ami nem coca, hanem Freeway cola, chips, illetve tortilla a hozzávaló dip-pel, amit már amerika óta nem ettem. Vettem még KOLBÁSZT! és francia bagettet. Igen, kolbászt vettem. És szerintem tök finom. Szinte olyan mint otthon. Jó kis füstölt kolbi.

Most épp ezt rágcsálgatom a laptom mellett.
Útközbven hazafelé kattintottam egy pár képet a környékről. Nem valami látványos és felemelő, dehát esett az eső és a környék is inkább amolyan üzleti negyed szerüség.

Hát most így nagyhirtelen ennyi. Majd jelentkezem még. Holnap megyek reggel 6-tól annyit dolgozni, amennyit csak tudok. Két nap alatt kell megdolgoznaom azta mennyiséget, amit 3-ra terveztem, de a helyi pénteki nemzeti ünnep közbeszólt.

Na, viszlát. Ja, és tanultam már egy szót finnül. Pojti. Legalábbis így ejtik itt a számlát (bill).

Na, csákó!

Jopi menni Finnország

Honap én menni Finnország. Én lenni barát, nem beszélni nyelvet semmi. Tudni finnül Hakinen. Szombat Jopi haza. Lenni mindenki jó!
Pá!

Tud valaki Helsinkiben valami érdekességet, amit megnézzek?

És Helsinki az már nyugat?

Elektronika

És majdnem egy teljes napi izgalom után végre megjött a mostani félévem utolsó vizsgájának eredménye. A tét nagy volt. Ha nem sikerül, vége a főiskolai pályafutásomnak. És pótvizsgára már nem volt lehetőség. S bár már tegnap este kijavította a tanár, aljas módon csak most délután egy órakor írta be az eredményt. Én meg nézhettem oránként, hogy megvan-e már.
A lényeg azonban az, hogy ez is sikerült! Bár szerintem egy iszonyatosan nehéz feladatsort kaptunk. Még jó, hogy az elmélet ment, így viszonylag nagy volt a megengedhető veszteségem a számolási feladatoknál.

Most már csak 6 nap labor és juhhééééjjj! Elérkezek egy mérföldkőhöz, azaz az iskola feléhez. Jöhet a szakosodás, meg ilyenek. Bár lassan azon aggódhatok, hogy indítanak-e még egyáltalán olyan szakokat, amire én jelentkeztem. Ugyanis annak idején utolsó évfolyamként indultam a hagyományos (kredites) rendszerben és utánunk már úgynevezett BSC képzés indult. A gond csak az, hogy én meglehetősen lassan döcögtem eddig és sok félévet csúsztattam. Ebből kifolyólag ez az "utolsó" évfolyam épp most végez. Én meg momentán a felénél vagyok. Most is volt két tantárgyam, amit már meg sem hírdettek és fel sem tudtam venni, csak vizsgázni mehettem.
Hogy mi lesz ebből? Majd meglátom! Most mindenesetre örülök, mint majom a farkának.

Fizika

Most kaptam meg az eredményét a szombati fizika vizsgámnak. Az eredmény meglepett. SIKERÜLT! :-)

Új logo

Ideiglenesen kikerült egy logo a jobb felső sarokba. Ha van kedvetek részt venni egy rekordkísérletben, akkor nézzétek meg!

200. bejegyzés

Hoppá-hoppá! Hogy repül az idő. 2006 augusztus elsején kezdtem el az oly divatos blogolást. Nem lettem egy nagy sztár vele, de nem is bántam meg. Gondolom, illetve remélem, hogy ismerőseimnek néha jólesik olvasgatni valamit, amit egy ismerősükről olvashatnak. Valakiről, akit ismernek. Nekem legalábbis jólesik. Mármint olvasni másról. Aki az én ismerősöm. De ezt az ismerőst többen is ismerjük, így többünk ismerőse. Én is többek ismerőse vagyok. Szóval...na jó, abbahagyom ám.

Tehát ez a 200. bejegyzés a blogomon. Ha valaki emlékszik mi volt a 100. az szerintem nem lepődik, meg, ha a 200-adikat is ugyanannak a csodálatos embernek szánom. Eszter lányunk, aki egy hihetetlenül izgalmas személyiség lett az elmúlt 10 hónapja alatt, egyszerűen megfogalmazhatlan. Ezért inkább arra gondoltam, berakok ide egy, esetleg két képet róla. S mivel épp elmúlt éjfél, elmondhatom, hogy holnap lesz 10 hónapos. S 10 hónaposan bizony egyedül felmászik a fotelba, hogy onnan, most már külső beavatkozás nélkül tudja a hifi kazettáit birizgálni. Figyelmeztet is, hogy meg ne próbáljak beszólni. Ez látható ezen a képen.

A másikon pedig egyszerűen Őkócossága.

Ezt a képet pedig muszály volt betenni. Ja, a ruha sponsored by Eva. Köszönet érte! Sokat nyúzza/nyúzta Eszter.