A múlt héten hétfőn, elutaztam negyedmagammal Németországba, hogy jól megcsináljunk 124 tápegységet, aminek megnöveltük a kommunikációs megbízhatóságát.
Vezettem 1062km-t a Google szerint. Sőt a GPS szerint is, ami egy kicsit érdekesen működött. Az Andrea nevű hang az egész kinttartózkodásunk alatt megadta a témát a beszélgetésekhez, ha épp más nem jutott eszünkbe.
A kedves hangú hölgy néha igen furcsán viselkedett.
Az egyik nap el kellett mennem vásárolni egy új programozót és úgy bevitt a dzsindzsásban, hogy azt hittem már lőni fognak rám. Egy erdőbe vezetett, ahol már olyan katonai táblákat láttam, amin éppen felrobbanó dolgok látszódtak, meg tankkal behajtani tilos táblák. Nomeg olyan széles beton (nem aszfalt) út volt, amin simán leszállhat egy repülő. Aztán meg konkrétan német katonák mellett hajtottam el, akik furcsán néztek rám. Aztán zsákutca lett a dologból. Szóval Andrea nem egy megbízhetó nőszemély. Szinte hallottam a visszafojtott kárörvendő kuncogását a hangszóróból.
Ja, hogy miért kellett új programozót venni? Hát mert ez volt életem egyik legrosszabb rework túrája. Ami elromolhatott, az elromlott. A legelső tápegység amivel elkészültünk és le akartam tesztelni, eldurrant és vitte magával az I2C programozónkat is, nomeg a laptop USB portját is.
Szóval kaland volt bővem. Viszont búzasör is, amit minden este megkóstoltunk a szállodában. Ott tudtam meg, hogy igen műveletlen vagyok e téren, mert van sötét búzasör is, amiről én eddig nem tudtam. De azért a hagyományos szüretlen volt a legjobb számomra.
Péntek este hazaértünk és milyen jólesett, hogy szombaton megint mehettünk dolgozni, mert munkanap volt. Na, nem baj. Majd most hétvégén kipihenhetjük magunkat a főnök szerint.
Úgy legyen!
