Jopi és az autója n. rész

Tegnap elmentünk nagytudású és tapasztalt kollégámmal, Zollerral és megnéztük a két jelöltet.
Elöszőr a Megane-t. Esztétiaki hibáktól eltekintve (nem vészesek) tényleg megkímélt állapotban van a hirdetésnek megfelelően. Nekem tetszett és kollégám is rábólintott. De mivel annyira be volt szorítva a szalon telephelyén a sarokban (hol is lett volna), hogy képtelenség volt kipróbálni, csak motorindítás erejéig. Kedves, kellemes, csendes hangja volt, annak ellenére, hogy a hidegben ácsingózott. A kedves eladó hölgy felajánlotta, hogy ha felhívjuk később, akkor addigra kiállnak vele és lehet vele próbautazni. Megköszöntük és továbbálltunk a Clio felé. Arról azt érdemes tudni, hogy a hirdetésben kitűnő esztétikai és műszaki állapotot írtak hölgy tulajtól. Nos, első ránézésre szinte nem találtam rajta ép ajtót. Mindenhol apró benyomódások, sőt az egyik ajtó felső részén számomra teljesen érthetetlen módon okozott komoly sérülés volt. Festék lent és mintha felülről egy dárda próbált volna beleállni...Érdekes. A motorház is benyomódott, de mintha egy tűhegyes valami nyomta volna be. Ez is érthetelen. Dehát egy hölgy tulaj ugye bármire képes :-)
Aztán az eladó srác közölte, hogy valami alkatrész boltos srácé volt. Hmm... A fenti csalódások és a hirdetésben való egyértelmű hazugságok hatására már tudtam, hogy semmi esélye nálam a kocsinak, de azért illedelmes érdeklődhöz méltóan folytattuk a vizslatást. A srác megkérdezte, hogy beröffentse-e a motort. "Persze" - mondtam. Beült. Katt. Semmi. Na, ennyit a kitűnő műszaki állapotról.
"Mindjárt hozom a bikát" - mondta a srác.
Mi van, elé akar kötni valami állatot? - járt az eszemben.
Aztán azzal sikerült beindulnia. Hát hangosabb volt, mint a Megane és valahogy ránézésre is jobban leélt volt, pedig egy évjárat volt.
Szóval Clio törölve.
Délutánra kiszedettem a Megane-t a sarokból és mentünk vele egy kört. Kiderült az eladó lányról is, hogy ismerjük egymást a középiskolából. Tudtam én, hogy láttam már valahol.
Megállapodtunk, hogy me felhívom, hogy mire jutott a családi kupaktanács.
Kb. fél órája hívtam és jó magyarosan megpróbáltam alkudni vele, ugyanis a gumik sajnos mindenképp cserére szorulnak, mert nagyon kopottak és ráadásul nyáriak. Legalább ennek az árát had ne kelljen rászánnunk, engedjenek az árból. Erre azt mondta, hogy sajnos a készpénzes vásárlásoknál nem nagyon tudnak engedni, csak, ha hitelre vesszük, de azért megkérdezi a főnököt és visszahív. Most erre várok.
Egyébként érdekes, hogy most már annak örülnek jobban, ha valaki hitelre vásárol. Én azt hittem, hogy azért még mindig az a jó, ha az ember a kezébe kaparinthatja lóvét. Hát nem.
Na, most várom a telefont....