A környéken lakók tudják, hogy a fenti három szó egy egész jó fesztivál elnevezése, mely most hétvégén tartódott.
Miután villámgyorsan lefolyt betegségem után és egy pár új bútor összeszerelése után vasárnap volt még némi szabad délutánunk, úgy döntöttünk átkocsikázunk Tatára, hogy megnézzük magunknak jól a számunkra sok szép emlékkel társuló fesztivált.
Jól kezdődött, mert simán találtunk parkolót, pedig úgy készültem, hogy ez egy 15-20 perces körözés lesz majd a helyszín közelétől egyre távolodva. Aztán jól is folytatódott. Kellemes, vagy már talán inkább túl meleg időjárás, de erre nem akarok panaszkodni, mert ne decemberben tűzzön a nap. Sétánk egy csavart fagyit áruló fagyishoz vezetett. Én benyomtam az örök kalsszikus csoki-vaníliát és jó volt. Nemsokra rá bedobtunk egy jó kis sajtos, tejfölös lángost. És ez is jó volt. Kellő időban találtunk mindíg egy megfelelően árnyékos padot, ahol kismamámmal megpihenhetünk. Két ilyen pihenő között beharaptunk egy-egy finom házi rétest a hatalmas választékból. Egy elöttünk érdeklődő vásárlónak kb egy percig sorolta folyamatosan az eladó, hányféle rétesük van most éppen. Én csokis-túróst fogyasztottam. Nem egy hagyományos recept, de nekem nagyon ízlett.
Ezek után már elindultunk hazafelé, de azért útközben sorbanálltunk kürtős kalácsért, melyet parázson sütöttek az orrunk elött. Isteni volt. Majd mikor már majdnem kiértünk a forgatagból szembetaláltuk magunkat egy mexikói kajákat áruló sátorral. Nos itt ért az egyetlen kellemetlenség minket. Nem olyan vészes, de le kell írnom. Szembetaláltuk magunkat a mindenáron eladni filozófiával. Tacos akartunk enni, de elötte megkérdeztem az amúgy kedves eladó hölgyet, hogy mennyire csípős? Gondoltam, mexikói kajában minden az valamilyen szinten. De megnyugtatott minket, hogy egyáltalán nem csípős. Nos ez az állítás persze a vásárlás és az első falatok után megdőlt. Igaz én szeretem a csípőset, de kedvesem csak mértékkel. Mi ez, ha nem a vásárló megtévesztése. Sőt ez szándékos megtévesztés volt. Tehát csalásnak minősül. Nem tudom mit szolt volna az eladó, ha én ugyanolyan kedvesen kértem volna vissza a pénzem, vagy töröltem volna a képébe a tál tacos-t, s a sikongatására és könnyező szemére csak annyit közöltem volna vele, hogy mit óbégat, egyáltalán nem csípős.
Ezt leszámítva, amúgy finom volt ez is, csak az elv, az nem tetszett.
Szóval összességében nagyon jó volt nekünk. Megállapítottuk, hogy jó ez a tatai fesztivál, viszont elszomorodtunk, hogy a mi városunk Tatabánya miért nem képes ilyesmire. Aztán rájöttünk. Nincs akkora tavunk.
2 comments:
Egyszerű. A problémádra a válasz egy kérdés: A csípősséget miben mérik? Ez talan az egyik legszubjektívebb dolog a világon. Ami nekem nem az, még egy kicsit sem, az neked akár szétégetheti a fejed.
Ja igen, az info egyébként igaz: nem minden mexikói kaja harap vissza az arcodba.
No, igen. De már sok helyen tudták azt mondani, hogy hát egy kicsit csípős, de csak annyira, hogy én inkább nem is mondanám annak. Ezt miért nem tudta a néni mondani egy kategórikus nem helyett?
De ahogy mondtam, nekem ízlett és Kriszti is megette jól, mert annyira tényleg nem volt csípős és szerinte is finom volt, de ha valaki nagyon érzékeny?
Post a Comment