Látogatás

Az utóbbi nem tudom hány nap, teljesen elvesztettem az időérzékem. Eszter születése annyira felforgatta az életem, hogy azóta is pörgök. Igazából tegnap este döbbentem rá, ahogy Jani barátommal beültünk a Royal-ba koccintani a gyerkőcre, hogy napok óta ott a kocsmában ültem le először nyugodtan egy pár percre. Néha elgondolkodom, hogy mikor is született Eszter? Azt tudom, hogy 5-én, de az mikor volt? Tegnap, vagy tegnap elött? Annak idején úgy gondoltam, hogy majd mikor eljön a szülés utáni pár nap, amíg Kriszti és Eszter a kórházban lesz, addig rápihenek az elkövetkezendő éjszakázásokra. Hát ez nem sikerül. De nem baj. Elég, ha ránézek egy ilyen képre, mint itt lent és el van felejtve minden. Marad a büszkeséggel vegyes boldogság, ami egyszerre markol bele a szívembe majd szinte csiklandozva mosolyogtat meg, úgy, hogy félek kiesnek a fogaim, vagy leesnek a füleim. :-)



Egyébként azt mondják a nővérek, hogy olyan erő van Eszterben, hogy lealázza a fiúkat. Már neve van a csecsemőgondozók között is. Szóval van tüdeje. :-)