Hát igen. Megtörtént. Reggel az ágyban feküdtünk, mikor arra lettünk figyelmesek, hogy mocorog. Sőt, egyre jobban és türelmetlenül. Látszott, hogy már abszolút nem elégíti ki az, hogy csak úgy heverésszen. Ő már többet akart. Átfordult és már ott is volt a kiságy korlátjánál. Megkapaszkodott benne és nem is olyan nagy munkával de fel tudott térdelni, majd felállt és boldogan mosolygott ránk Eszter, az akaratos, szorgalmas kislány. Így ébredtünk ezen a péntek reggelen.
Ja, és már majd egy hete beszél is. Igaz a szókincse egyenlőre a "te" szócska ismétléséből tevődik össze, valahogy így: tetetetete
Azt hiszem nem rossz ez úgy, hogy még 8 hónapos sincs. S bár nem tehetek róla, mert ez mind az ő érdeme, de azért roppant büszke vagyok ám! :-)
No comments:
Post a Comment