A múltkor egy érdekes jelenetet láttam a kelenföldi vasútállomás várójában. Mivel volt még fél órám a vonatig és odakint hideg volt, hát a váróban állva olvasgattam Biff evangéliumát (ami egy szuper könyv. Ajánlom mindenkinek! Főleg Mandrokának!), amikor láttam, hogy egy 9-10 éves forma lány odament egy falra szerelt nyilvános telefonhoz. Még az a hagyományos kék volt, ami pénzzel működött. Fogta a mobilját és abból kikeresett egy számot, amit felhívott, majd letette. Hozzáteszem egy népes kis család egyik gyermeke volt, mert el is szaladt az egyik kisebb testvérére vigyázni, amikor megszólalt a nyilvános. Ezt már a testvére vette észre és felvette. Megkérdezte ki az és kit keres. Gondolom a nővérét hívták vissza, mert mondta, hogy mindjárt szól neki és nagy lendülettel elindult a kagylót továbbra is a füléhez tartva. Az persze a 60 cm-es hosszú telefonzsinór miatt akkorát rántott rajta, amekkorát csak lehet. A fiú úgy meglepődött. Látszott rajta, hogy nem érti a dolgot.
Hát igen. Már a 9-10 éves gyerekek is mobilhoz vannak szokva, amivel vidáman szaladgálhatnak a játszótéren.
Ez már egy új generáció. Nekünk 10 éve mekkora szám volt, hogy bevezették a vezetékest.
No comments:
Post a Comment