Ma reggel istenien ébredtem. Az csak egy dolog, hogy negyed kilenc volt éppen akkor, pedig már ez is önmagában egy rendkívüli esemény egy tizenöt hónapos kislány mellett, de ahogy ott feküdtem az ágyban, arra ébredtem, hogy egy édes hang halkan azt súttogja, hogy "Apa...apa".
Odafordultam a kiságy felé és egy mosolygós Eszter örült nekem ébredése után.
Még írhatnám sorokon keresztül, hogy ez milyen jó érzés, de felesleges. Én tudom csak...és persze Eszter. :-)
Odafordultam a kiságy felé és egy mosolygós Eszter örült nekem ébredése után.
Még írhatnám sorokon keresztül, hogy ez milyen jó érzés, de felesleges. Én tudom csak...és persze Eszter. :-)
2 comments:
Emlitettem volt mar, hogy neked JO? ;)
Öööö....igen. :-)
De azért jó vele szembesülni. Nomeg a huncutul a szemedbe mosolygó kiscsajjal is.
Post a Comment