És majdnem úgy lett, hogy elköltözünk a városból. Iiiilyen közel voltunk ahhoz, hogy dadi gyerek legyek. Mármint Dadra költözve. Iszonyatosan jó házat találtunk, ami szép és jó és olcsó és kalandos telek van hozzá, meg minden...csak a bejárás költségei meghiúsították. A munkánktól meg valahogy nem akarunk megválni, mert azért annyira nem akartunk vidékiek lenni, hogy mindjárt földművelésbe kezdjünk.
Egyébként ez a költözés dolog egy érdekes sztori mellékzöngéje csupán. Sokszor gondoltam már rá, hogy le kellene ide írni, csak olyan hosszúúúú. Elég az hozzá, hogy ha megtettem volna, akkor augusztus óta folyamatosan lenne mit irogatnom.
Na, tessék! Mégis kedvet kaptam hozzá. Szóval augusztus végefelé kinéztünk egy megfelelően olcsó, megfelelően lepukkant (e két dolog összefüggésben áll egymással) házat. Felcsillant bennünk a remény, hogy kiszabadulhatunk a tömblakásból. Juhhéééj!...
Ja. Most már november közepe van és eljutottunk odáig, hogy épp elegünk lett az eladóból. Egy mamival tartjuk a kapcsolatot a házzal kapcsolatban, ugyanis egy kezünkön megszámlálhatatlan tulajdonosa van/volt a házikónak, amiben még egy haszonélvező is lakozott.
Jól hangzik mi? Lesz ez még jobb is! De nem ma. Most inkább már inkább lefekszem.
No comments:
Post a Comment