Tegnap este hazaküldtek a kórházból, mert bár a magzatvíz elfojozz, nem indultak még be a fájások. Azt mondták használjam ki az időt pihenésre és ha indul a show, akkor hívnak, mivel mondtam, hogy apás szülés lesz. Reggel fél hétkor felhívott Kriszti, hogy nosza, mehetek. Mentem. Reggel 7, fél 8-tól bent voltam végig az anyukával. Próbáltam könnyíteni a vajúdásán jelenlétemmel és, hogy volt kinek markolja a kezét. És eljött a ma 13:20 perc és Eszter lányunk kidukta kis fejét, majd közölte velünk elégedetlenkedését, amiért kiráncigáltuk a napvilágra. 49cm-es, 3,2Kg-os gyönyörűség, aki olyan fegyelmezetten vette tudomásul új helyzetét, mint ahogy anyukája a világra hozta. Az anyukát a szülésznő, kisbabánkat az újszülött osztály dícsérte meg. Állítólag példátlanul csináltuk (magam részéről az ácsingózást és hidegborogatást).
Szóval APUKA lettem! :-)
Isteni érzés volt, ahogy megláttuk és soha nem felejtem el első hangjait. Abban a mámoros hangulatban a világ legtermészetesebb módján vágtam rá egy igent a szülésznő azon kérdésére, hogy elvágom-e a köldökzsinórt.
Ez volt eddig életem egyik legszebb napja. A másik az volt, amikor megismertem az anyukáját ennek a csöppségnek. Azt hiszem nekem nagyon jó, ahogy Mandróka mondaná.
És igaza van. Nekem nagyon jó! :-)
2 comments:
Gratulálok Apuka! Igen, jól sejted: neked tényleg nagyon jó! :)
Sőt! Egyre jobb!
Post a Comment