Már a 100. bejegyzés óta szerettem volna valamiféle látható módon megosztani a világgal, illetve ha azzal nem is, de ismerőseimmel azt a boldogságot, amit születendő lányunkról készült felvételek okoznak. Legalábbis nekünk :-)
Véges, illetve szinte nulla szabadidőm miatt ezidáig ez elmaradt, de most gyorsan összevágtam egy aranyos kisfilmet.
Ez a film egyébként lányunk egy abszolút nem jellemző tulajdonságát mutatja be, ugyanis akárhány ultrahangos felvételre mentünk, mindíg hiperaktív volt, ahol az orvosok csak kapkodhatták a fejüket. Eljött azonban az az idő, amikor gondoltuk meglepjük magunkat egy úgynevezett 4d ultrahangos felvétellel. Nos, mint látható lesz, lányunk olyan nagyot szunyált és nem volt hajlandó semmiféle mocorgásra az ásításon kívül, hogy nem nagyon láthattuk meg pofiját. Anyja méhlepényébe furta azt, s mint kényelmes kispárnát használva horpasztott egy jó nagyot. Hiába vetett be mindent az orvos és anyukája.
Node, nem is húzom tovább. Itt van lányunk ultrahangos nyammogása és ásítása:
1 comment:
Post a Comment