Ahogy hazamentem ma munkából, szokás szerint beszélgettünk Krisztivel. Aztán abszolút természetességgel közölte, hogy mutat nekem valamit. Bementünk a nagyszobába és rámutatott az erkély ajtónkra. Ezt láttam:
Aztán persze óvatosan bedobozoltuk és levittük a vadonba. Ott kicsit nagyobb eséllyel vadászhat.
1 comment:
Persze! Tudod mikor. Ilyen eletveszelyes szituacioban nem lenne ido a finomkodasra. Vagy a zold cucc vagy en. Banzaaaaaai!
Post a Comment