Igen, nekem sikerült a címbéli dolog. Kommunikáltam egy másik világ élőlényével. Nem csak észlelésről volt szó, vagy csak egy sejtésről. Nem. Kétirányú kommunikáció jött létre köztem és egy kedves, izgő-mozgó, huncutul viselkedő nőnemű egyeddel a nappalink kanapéján. Igaz én a földön térdeltem furcsa pozícióban, mert máshogy nem jöhetett volna létre. Így tudtam csatlakozni ahhoz a közeghez, mely köztem és a kis lény között a közvetlen kapcsolatot létrehozta.
Hogy mi is történt pontosan? Én kedvesem, Kriszti hasára helyeztem a jobb kezem és finoman megnyomogattam ott, ahol az furcsán kidudorodott. Erre a dudor megmozdult és eltünt, de azon nyomban vissza is jött és ő is megnyomogatta az én kezem. Nosza, gondoltam felbátorodva, újra megnyomogattam. Nem kellett várnom rá, hasonló módon újabb visszanyomogatást észleltem. Ezt még egy párszor, de megúnhatatlanul megismételtük és így játszottam életem első játékát kislányommal, Eszterrel, akire már csak pár hetet kell várnunk, hogy ne csak édesanyja pocakján keresztül tudjunk kommunikálni.
Mit mondjak. Iszonyatosan jó érzés volt. :-)
No comments:
Post a Comment