Felébredtem a szobámban. Na, mondom most már biztos ki tudja hány óra van. Egyébként a már említett szuper záró függönyök miatt tényleg nem tudja az ember, hogy milyen napszakra nyitja a szemét. Azt hittem aludtam egy hatalmasat és talán már a déli harangszó ideje van, de megnézve az órámat kiderült, hogy 5:55 volt. Hmmm. Akkor alvás. Csak a belső órám állt át végre az itteni időzónára, mert 6-kor szoktam kelni otthon.
Megpróbáltam visszaaludni. Sikerült. 9-ig aludtam még egy jót. Tudom irígylésre méltó. Ki is élveztem. Egy kisgyermek mellett ez egy felbecsülhetetlen értékű dolog. Bár azért hozzátartozik az igazsághoz, hogy hétvégente Krisztinek hála be tudok aludni otthon is. Innen is köszönöm neki!
Szóval felkeltem és gondoltam egy nagyot. Ma a szállodában reggelizek. Mármint az itteni étteremben. A végén majdnem sietnem kellett, mert csak 10-ig van reggeli idő.
Lelifteztem a másodikra és nagy lazán be akartam slattyogni, de volt ott egy küszöb. Sehol az égadta földön nincs küszöb a szállodában, csak az étterem bejáratánál. Hát Jopi megtalálta. Szóval sikerült betoppannom a reggelizőbe, mert elakadt az egyik lábam, amivel kapásból magamra tudtam vonni a figyelmet. Miután tisztáztuk a személyzettel, hogy én most itt reggelizni szeretnék, de nem jelentettem be előre és írják a szoba számlájára, eltelt vagy 5 perc. Kiderült, hogy tanuló volt a kiscsaj, mert az öreg róka megmutatta neki mit kell ilyenkor tenni.
Oké. Magamhoz vettem a svédasztalos terítéket és bekajáltam. Gondoltam bedobok egy kávét a végére, mert úgysem volt olcsó a kaja, hát amit lehet kihasználok. Volt ott egy kávéautomata. Gondoltam olyan, hogy megnyomom a kávé gombot és kinyom egy adagot. Alátettem hát a bögrémet és nyomtam. A kávé jött. És jött. És nem akart megállni. Mikor már majdnem tele lett a bögre, gyorsan megnyomtam mégegyszer a gombot, mire megállt. Na, mondom ennyit az automatikáról. Ott álltam egy tejes bögre kávéval, majdnem szinültig tele a fekete lével. Természetesen épp arra jött a leány, aki a betoppanásomat és premier plánba látta. Megnézett most is. Gondolom sikeresen megformálta magában a véleményét a hülye külföldiről, aki betévedt a városba.
Szóval ott álltam vagy 3 deci feketével. Azért még rácsöppentettem egy kis tejet és amikor a cukorra és a kiskanálra gondoltam, eszembe jutott Archimedes. Azért is beleteszem. És sikerült.
Miután elkortyolgattam a kis doppingszert, feljöttem a szobámba és szerintem végigpörgöm anapot. Bár az ég hol beborul, hol kiderül, én nekivágok a nagyvárosnak. Legfeljebb szarrá ázom.
Szoval most pakolok és irány egy egésznapos séta. Szerintem hullafáradtan megyek haza. De nem baj.
Ha túlélem anapot, akkor még este jelentkezem.
Ciao!
Megpróbáltam visszaaludni. Sikerült. 9-ig aludtam még egy jót. Tudom irígylésre méltó. Ki is élveztem. Egy kisgyermek mellett ez egy felbecsülhetetlen értékű dolog. Bár azért hozzátartozik az igazsághoz, hogy hétvégente Krisztinek hála be tudok aludni otthon is. Innen is köszönöm neki!
Szóval felkeltem és gondoltam egy nagyot. Ma a szállodában reggelizek. Mármint az itteni étteremben. A végén majdnem sietnem kellett, mert csak 10-ig van reggeli idő.
Lelifteztem a másodikra és nagy lazán be akartam slattyogni, de volt ott egy küszöb. Sehol az égadta földön nincs küszöb a szállodában, csak az étterem bejáratánál. Hát Jopi megtalálta. Szóval sikerült betoppannom a reggelizőbe, mert elakadt az egyik lábam, amivel kapásból magamra tudtam vonni a figyelmet. Miután tisztáztuk a személyzettel, hogy én most itt reggelizni szeretnék, de nem jelentettem be előre és írják a szoba számlájára, eltelt vagy 5 perc. Kiderült, hogy tanuló volt a kiscsaj, mert az öreg róka megmutatta neki mit kell ilyenkor tenni.
Oké. Magamhoz vettem a svédasztalos terítéket és bekajáltam. Gondoltam bedobok egy kávét a végére, mert úgysem volt olcsó a kaja, hát amit lehet kihasználok. Volt ott egy kávéautomata. Gondoltam olyan, hogy megnyomom a kávé gombot és kinyom egy adagot. Alátettem hát a bögrémet és nyomtam. A kávé jött. És jött. És nem akart megállni. Mikor már majdnem tele lett a bögre, gyorsan megnyomtam mégegyszer a gombot, mire megállt. Na, mondom ennyit az automatikáról. Ott álltam egy tejes bögre kávéval, majdnem szinültig tele a fekete lével. Természetesen épp arra jött a leány, aki a betoppanásomat és premier plánba látta. Megnézett most is. Gondolom sikeresen megformálta magában a véleményét a hülye külföldiről, aki betévedt a városba.
Szóval ott álltam vagy 3 deci feketével. Azért még rácsöppentettem egy kis tejet és amikor a cukorra és a kiskanálra gondoltam, eszembe jutott Archimedes. Azért is beleteszem. És sikerült.
Miután elkortyolgattam a kis doppingszert, feljöttem a szobámba és szerintem végigpörgöm anapot. Bár az ég hol beborul, hol kiderül, én nekivágok a nagyvárosnak. Legfeljebb szarrá ázom.
Szoval most pakolok és irány egy egésznapos séta. Szerintem hullafáradtan megyek haza. De nem baj.
Ha túlélem anapot, akkor még este jelentkezem.
Ciao!
No comments:
Post a Comment