Nos, tegnap este kinéztem az ablakon és rájöttem, hogy miért vannak a függönyök szélei a falhoz tépőzárazva. Ugyanis még nincs itt a nyár, de bizony este tizenegykor még "világos" volt. Hajnal 5-kor meg már verőfényes napsütés. Szerencsére a függönyök olyan vastagok és trükkösek, hogy akár délben is koromsötétet tudok csinálni a szobában. Hogy örült volna ennek az Álmatlanságban Al Pacino.
Ma, sajnos nagyon korán keltem. Legalábbis hozzám képest. 5:10-kor ébresztett a telefon. Gyors készülődés után elkaptam az egyetlen taxit, ami a hotel elött ácsorgott és berobogtam munkázni. Ott meg bizony annyit dolgoztam, amennyit először majd három napra terveztem. AZért húztam bele, mert itt pénteken munkaszüneti nap lesz, így csak két napom volt, hogy 150 terméket megvizsgáljak. Ja és persze azért is, mert ahogy ilyenkor az lenni szokott, az e-mail-ekben előre lefikszált 150 darab már kb. 190 volt mire ideértem. Persze ezt csak nap közben tudtam meg, amikor már azon filózgattam, hogy nemhogy 12 óráznom nem kell majd, mint ahogy azt terveztem, de még a nyolc órát sem kell lenyomnom. Így viszont egy igen hajtós napom volt és a nyolc órás munka után úgy le voltam fáradva, hogy bár már csak kb. 2-3 órás meló volt hátra, nem bírta volna a derekem. Bizony megemeltem ma kb. 140 db 10 kilós kütyüt és forgattam és kicsomagoltam és becsomagoltam és kész vagyok. Délután kettőkor megpróbáltam hazajönni, de közölték, hogy nem tudnak txit hívni, mert akkor a forgalom, hogy nem tudnak fuvart vállalni. He? Milyen főváros ez? Vagy műszakváltáskor a melósok ennyien mennek haza taxival?
Na, mindegy. Megittam egy Pepsit az automatából a kantinban, ami igen drágának tűnt nekem a maga 1,70 euro-s árával.
Miután megjött a taxi hazamentem. Érdekes, hogy eddig minden taxis másfelé tette meg ugyanazt az utat.
Olyan fáradt voltam, hogy úgy döntöttem, ledőlök és megnézem a Boratot, mielött bármi mást csinálnék. Kellett is. Majdnem el is aludtam.
Ezután hazatelefonáltam mert otthon közben - ahogy ilyenkor lenni szokott, ha nem vagyok otthon - probléma volt. Zizegett a kismegszakító szekrény és égett szag volt, ha bármi komolyabb teljesítményű villamos berendezés be lett kapcsolva (mikró, mosógép). Legutóbb, amint kitettem a lábam Franciába, a felettünk lakó áztatta el a lakást.
A lényeg, hogy este apu megnézte és kijavította az égett dolgokat és már rendben van minden. Legalábbis remélem.
Miután szusszantam a Borat alatt egy másfél órát, összeszedtem az energiám, hogy tegyek egy újabb sétát a városban. Most messzebre akartam merészkedni és reménykedtem valami meleg kajában is. Nem akartam ma is kolbászt vacsizni.
Elindultam és le kellett fényképeznem illusztrációként, hogy el tudjátok képzelni a Finn nyelv szépségeit. Személy szerint azt gondolom, hogy annak idején szivatásból adták ezt a nyelvet ennek a népnek. Ajánlom a lenti képen lévő ház feliratának második sorát. Az a sor bizony csak egy szó.
Néha megpróbálom magamban kiolvasni az itteni feliratokat, de valahogy mindig az jut eszembe, amikor részegeket szivatnak a moszkvicsslusszkulccsal.
Sétám közben megpillantottam egy érdekesnek tűnő ojjektum tetejét, amit követtem. Szerintem valami helyi nevezetesség, de ezt képtelen vagyok kinyomozni. Bocs, de minden svédül és finnül van írva. Szerintem templom.
Ekkorra már újra elkezdtem érezni a talpaim és derekam és rámtörni készült újra a fáradtság. Visszafordultam. Még odautam közben felfedeztem egy hamburgerest. Itt Hesburger a helyi McDonald's. Beugortam, mert úgyis elkezdett esni az eső. Ettem egy dupla big mac menü szerüséget, de szerintem sokkal több cucc volt benne, mint otthon tennének bele. Vastag szelet uborka és kitüremkedő szósz. Otthon nem nagyon kell törölgetnem a számat evés közben, de itt még néha tána fülem is olyan lett. Na jó, ez tulzás, de néha zavarba jöttem, hogy úgy eszek, mint egy malac, de aztán úgy döntötem természetes leszek. Hamburgert úgysem késsel villával eszünk. Tehát ugorhat a protokoll.
Miután bekajáltam, elindultam vissza a hotelba. Útközben egy kis kiosk-ba ugortam be vásárolni a Lidl helyett és megvettem a holnapi ebédem. Valami saláta. A félelmetes az, hogymég angolul sincsa a kajákon semmi, úgyhogy minden, de minden kaja csak látvány alapon kerül a kosaramba,ami alapján megtippelem, hogy mi lehet az. Így vettem egy sajtot is, amit ránézésre Camamber tipusúnak tippeltem. Aztán amikor a pénztárnál pakoltam el a cuccaimat, megcsapta az orrom egy érdekes szag. Bizony olyan büdös volt a sajt, hogy a kezem azóta mosom. Otthon ki is bontottam gyorsan és nem tudom mostanáig eldönteni, hogy ennek gyárilag kell zöld penészfoltosnak lennie, vagy csak helytelenül tárolták, ugyanis másfél hét múlva jár le a szavatossága. Mindenesetre bátor voltam és beleharaptam. Pedig úgy nézett ki, mint amikor iskolás koromban benne felejtettem az el nem fogyasztott szendvicsemet a táskámban és megbújt annak egy zugában olyan másfél hétig. Folpackban!!! Tudjátok Ti is miről beszélek.
Oszt most itthon vagyok és épp írogatok. Úgy tervezem holnap kb 9-kor megyek be melóba. Aztán 2-3 óra múlva dobbantok. Mivel viszonyag sok időm lesz, megkeresem a tegnap távolban látott vidáparkot.
Mára ennyi Emberek! Illetve még beszúrom ide annak a képét, akire nagyon sokat gondolok az anyukájával együtt. Már most látszik, hogy zseni! :-) Legalábbis a frizurája már megvan hozzá. Einstein elbújhat. Ja, hogy már nem él. Na, ez a szerencséje.
Úgy érzem kipurcant a Derekam. Sándor! Egy hét szabi!
Ma, sajnos nagyon korán keltem. Legalábbis hozzám képest. 5:10-kor ébresztett a telefon. Gyors készülődés után elkaptam az egyetlen taxit, ami a hotel elött ácsorgott és berobogtam munkázni. Ott meg bizony annyit dolgoztam, amennyit először majd három napra terveztem. AZért húztam bele, mert itt pénteken munkaszüneti nap lesz, így csak két napom volt, hogy 150 terméket megvizsgáljak. Ja és persze azért is, mert ahogy ilyenkor az lenni szokott, az e-mail-ekben előre lefikszált 150 darab már kb. 190 volt mire ideértem. Persze ezt csak nap közben tudtam meg, amikor már azon filózgattam, hogy nemhogy 12 óráznom nem kell majd, mint ahogy azt terveztem, de még a nyolc órát sem kell lenyomnom. Így viszont egy igen hajtós napom volt és a nyolc órás munka után úgy le voltam fáradva, hogy bár már csak kb. 2-3 órás meló volt hátra, nem bírta volna a derekem. Bizony megemeltem ma kb. 140 db 10 kilós kütyüt és forgattam és kicsomagoltam és becsomagoltam és kész vagyok. Délután kettőkor megpróbáltam hazajönni, de közölték, hogy nem tudnak txit hívni, mert akkor a forgalom, hogy nem tudnak fuvart vállalni. He? Milyen főváros ez? Vagy műszakváltáskor a melósok ennyien mennek haza taxival?
Na, mindegy. Megittam egy Pepsit az automatából a kantinban, ami igen drágának tűnt nekem a maga 1,70 euro-s árával.
Miután megjött a taxi hazamentem. Érdekes, hogy eddig minden taxis másfelé tette meg ugyanazt az utat.
Olyan fáradt voltam, hogy úgy döntöttem, ledőlök és megnézem a Boratot, mielött bármi mást csinálnék. Kellett is. Majdnem el is aludtam.
Ezután hazatelefonáltam mert otthon közben - ahogy ilyenkor lenni szokott, ha nem vagyok otthon - probléma volt. Zizegett a kismegszakító szekrény és égett szag volt, ha bármi komolyabb teljesítményű villamos berendezés be lett kapcsolva (mikró, mosógép). Legutóbb, amint kitettem a lábam Franciába, a felettünk lakó áztatta el a lakást.
A lényeg, hogy este apu megnézte és kijavította az égett dolgokat és már rendben van minden. Legalábbis remélem.
Miután szusszantam a Borat alatt egy másfél órát, összeszedtem az energiám, hogy tegyek egy újabb sétát a városban. Most messzebre akartam merészkedni és reménykedtem valami meleg kajában is. Nem akartam ma is kolbászt vacsizni.
Elindultam és le kellett fényképeznem illusztrációként, hogy el tudjátok képzelni a Finn nyelv szépségeit. Személy szerint azt gondolom, hogy annak idején szivatásból adták ezt a nyelvet ennek a népnek. Ajánlom a lenti képen lévő ház feliratának második sorát. Az a sor bizony csak egy szó.
Néha megpróbálom magamban kiolvasni az itteni feliratokat, de valahogy mindig az jut eszembe, amikor részegeket szivatnak a moszkvicsslusszkulccsal.Sétám közben megpillantottam egy érdekesnek tűnő ojjektum tetejét, amit követtem. Szerintem valami helyi nevezetesség, de ezt képtelen vagyok kinyomozni. Bocs, de minden svédül és finnül van írva. Szerintem templom.
Ekkorra már újra elkezdtem érezni a talpaim és derekam és rámtörni készült újra a fáradtság. Visszafordultam. Még odautam közben felfedeztem egy hamburgerest. Itt Hesburger a helyi McDonald's. Beugortam, mert úgyis elkezdett esni az eső. Ettem egy dupla big mac menü szerüséget, de szerintem sokkal több cucc volt benne, mint otthon tennének bele. Vastag szelet uborka és kitüremkedő szósz. Otthon nem nagyon kell törölgetnem a számat evés közben, de itt még néha tána fülem is olyan lett. Na jó, ez tulzás, de néha zavarba jöttem, hogy úgy eszek, mint egy malac, de aztán úgy döntötem természetes leszek. Hamburgert úgysem késsel villával eszünk. Tehát ugorhat a protokoll.Miután bekajáltam, elindultam vissza a hotelba. Útközben egy kis kiosk-ba ugortam be vásárolni a Lidl helyett és megvettem a holnapi ebédem. Valami saláta. A félelmetes az, hogymég angolul sincsa a kajákon semmi, úgyhogy minden, de minden kaja csak látvány alapon kerül a kosaramba,ami alapján megtippelem, hogy mi lehet az. Így vettem egy sajtot is, amit ránézésre Camamber tipusúnak tippeltem. Aztán amikor a pénztárnál pakoltam el a cuccaimat, megcsapta az orrom egy érdekes szag. Bizony olyan büdös volt a sajt, hogy a kezem azóta mosom. Otthon ki is bontottam gyorsan és nem tudom mostanáig eldönteni, hogy ennek gyárilag kell zöld penészfoltosnak lennie, vagy csak helytelenül tárolták, ugyanis másfél hét múlva jár le a szavatossága. Mindenesetre bátor voltam és beleharaptam. Pedig úgy nézett ki, mint amikor iskolás koromban benne felejtettem az el nem fogyasztott szendvicsemet a táskámban és megbújt annak egy zugában olyan másfél hétig. Folpackban!!! Tudjátok Ti is miről beszélek.
Oszt most itthon vagyok és épp írogatok. Úgy tervezem holnap kb 9-kor megyek be melóba. Aztán 2-3 óra múlva dobbantok. Mivel viszonyag sok időm lesz, megkeresem a tegnap távolban látott vidáparkot.
Mára ennyi Emberek! Illetve még beszúrom ide annak a képét, akire nagyon sokat gondolok az anyukájával együtt. Már most látszik, hogy zseni! :-) Legalábbis a frizurája már megvan hozzá. Einstein elbújhat. Ja, hogy már nem él. Na, ez a szerencséje.
Úgy érzem kipurcant a Derekam. Sándor! Egy hét szabi!
No comments:
Post a Comment